Oláh Róbert (szül. 1979) a Szegedi Egyetemen szerzett történelem–könyvtár szakos, valamint régikönyves könyvtáros diplomát. A Miskolci Csulyak István és Tofeus Mihály református lelkészek könyves műveltsége című PhD doktori értekezését 2016-ban védte meg a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskolájában summa cum laude minősítéssel. 2003-tól a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának régi könyves munkatársa, 2017-től tudományos igazgatóhelyettese. A MTA Könyvtörténeti Munkabizottságának tagja. Kutatási területei: kora új- kori művelődés-, egyház- és irodalomtörténet, könyv-, könyvtár-, olvasás- és nyomdászattörténet, valamint határterületeik.
The aim of our study is to examine the designation “Calvinist” in the works of Hungarian Reformed theologians of the early modern age. Theologians mostly formulated their views on this subject within disputes with Roman Catholics. The Roman Catholics accused the Protestants of following the teachings of the reformers rather than those of Christ. The Calvinists consistently brought their church in connection with Christ. They rejected to call the church Calvinist mainly because of dogmatic considerations, claiming the primary place to Christ’s role in the redemption. Reformed theologians stressed that they did not receive baptism in Calvin. In the course of these disputes, they referred to the First letter of the Apostle Paul to the Corinthians. From a church historical viewpoint, it was a key issue to settle whether Calvinist churches originated in Christ or in Calvin – the latter involving accusations of innovation and heresy. With the appearance of István P. Czeglédi (1619–1671) a tactical shift can be witnessed. A number of theologians conditionally accepted the attributive use of the designation “Calvinist”, while others continued to reject it.