Vörös Éva (Budapest, 1955) 1980-ban fejezte be teológiai tanulmányait Budapesten. Mentálhigiénés szakemberré Debrecenben lett (1996), vallástanári diplomát a Károli Gáspár Református Egyetemen szerzett (1999). Külföldi tanulmányokat Cambridgeben, Wales-ben (1983–1984), Chicagóban (1992), Tübingenben (2010–1912) és Heidelbergben (2013) folytatott. Dolgozott diakóniai intézményekben és végzett lelkészi szolgálatot Budapesten, Pomázon és Biharban. Tanított gimnáziumban (Debrecen) és a Súlyok István Főiskolán (Nagyvárad, 1996–2001) és egyetemen (Testnevelési Egyetem Mentálhigiéné Tanszék, Budapest, 1999–2001). Közben rendszeresen publikált. Három önálló kötete jelent meg. 2020-tól a kolozsvári Fébé Diakóniai Otthon lelkésze.
In a world of broken traditions where deaconesses are no longer existent, the culture of nursing has changed: it has become devoid of sacredness. Could church nursing homes find a way to revive any of the lost tradition? Could the teaching of Christo-centric diaconia be applied to the practice of nursing homes today, or is it merely an area for theological research? Focusing on everyday life in nursing homes, this study carefully considers the challenges of pastoral work, e.g., holding worship services for those suffering from dementia, and attempts to find a way for nursing homes to become God’s workshops and God’s households.