Szász Tibor András (Brassó, 1958) szülővárosában érettségizett, majd Kolozsváron folytatott teológiai tanulmányokat a Protestáns Teológiai Intézetben. 1982-től esperesi segédlelkész volt Marosvásárhelyen dr. Csiha Kálmán mellett, majd Csomakőrösön (1984–1991) végzett lelkipásztori szolgálatot, 1992-től pedig Felsősófalván szolgál. 1992–1993-ban Genfi Egyetemen ösztöndíjasaként folytatott egyházjogi, valamint szellemtörténeti tanulmányokat, és a Voltaire Intézetben végzett kutatómunkát a 18. századra összpontosítva. 2000 és 2004 között bizottsági tagként vett részt a Romániai Református Egyház kánonrevíziójának munkálataiban. 1996 és 2006 között a romaügyek előadója volt, és hazai, illetve nemzetközi szakkonferenciákon képviselte az Erdélyi Református Egyházkerületet. Az 1989-es rendszerváltás óta folyamatosan működő Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület alapító alelnöke, munkatársa. Tanulmányokat közöl, előadásokat tart, új, interdiszciplináris módszerekkel kísérletez, és új munkaterületek nyit meg, intenzív lelkigondozói és mentorálási tevékenységet folytat a gyülekezeti kereteken kívül is (blogger). Könyvei: Kőrösi Csoma Sándor a lélek tükrében (antológia, 1996), Hetvenhét sóprédika (esszék, 2010), Aranyidő (igei elmélkedések, 2018).
This paper is a revised version of a lecture presented on October 16, 2018, in a conference entitled “Diminishing Church, Increasing Responsibilities”, organised by the Union of Reformed Ministers in Transylvania. The author, who is also trained in church law, experiments with interdisciplinary methods. He is active as a spiritual counsellor and mentor even outside the church. He argues that the main danger for the church is not its diminishing numbers but rather its disintegration and dissolution, loosing it main traits, attractiveness and impact. He points to fields where the church needs to change its perspectives and be more effective.