Andrei Pleșu a Bukaresti Tudományegyetem professzoraként több évtizeden át művészettörténetet és vallásfilozófiát tanított. Több neves akadémiai intézet tagja (Word Academy of Art and Science; Académie Internationale de Philosophie de l’Art, Svájc), számos külföldi egyetem díszdoktora (a németországi Albert Ludwig és a Humboldt, továbbá a Berlini Egyetem), ugyanakkor több nemzetközi kitüntetésben részesült (a Budapesti Európa Intézet Corvinus-díjazottja, Commandeur de l’Ordre des Arts et Lettres, Párizs, 1990; New Europe Prize for Higher Education and Research, 1993; Joseph Bech-díj, Hamburg, 2002). Számos kötet szerzője, ezek közül több is megjelent magyar nyelven, a Koinónia kiadásában eddig a Tescani napló (2000) és az Angyalok (2006) látott napvilágot.
Jesus’ speech is not mere utopia but an acting force. It is this basic recognition along which the authoritative contemporary thinker interprets the parables of the Gospel. The interpretation faithfully reproduces the text, being original at the same time. In the view of this author, intellect instilled in our hearts, the unavoidable commitment, acting according to hearing, and breaking down ideological thinking reconquers for us precisely that inner space “which is essential to find our homes outside this world.” (S. Béla Visky, translator). Andrei Pleşu refuses to subordinate the parables of Jesus to philosophy, to any of the newer methodologies, or to contemporary political-ideological attitudes. Unlike many former and current church leaders, he seeks to be a follower of the Master by turning against the temptation of ideology (including those haunting intellectuals today) and attempting to stay away from all institutional “sedentarism” (including the academic one). (István Berszán)