Kétségtelen, hogy a Kálvin a népi tudatban című felmérés alapján egy olyan reformátor képe bontakozott ki, aki Genfben az Ige, az imádság, valamint az egyházfegyelem segítségével és nagy érzékenységgel fordult a protestáns gyülekezet gondjaihoz. A 19. században azonban korántsem volt megfigyelhető a reformátor személyének effajta egységesen pozitív megítélése. Ugyanis a 19. század első felében megjelent liberális teológia nem várt fordulatot eredményezett a hazai teológiai-tudományos életben, s mivel a „szabadelvű” teológusok szerint a keresztyénség egyáltalán nem a Bibliában és a hitvallásokban található, észfeletti dolgok, például Jézus testi feltámadásának elfogadását jelenti, a műveltek evangelizációja érdekében, a csodák és az eredendő bűn tanításain túlmenően még Jézus testi feltámadásának dogmáját is elutasították.3 Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy Fáy András (1786–1864), a magyar liberális teológia egyik legmeghatá- rozóbb képviselője4 erős kritikával illette Kálvint, mivel az tevékenyen közreműködött Servet Mihály kivégzésében.
Kálvin János személye a 19. századi magyar református értelmiség magánleveleiben, possessori bejegyzéseiben és naplóiban
Contributor
Tartalom bibliográfiai hivatkozása
Magyar Balázs Dávid: Kálvin János személye a 19. századi magyar református értelmiség magánleveleiben, possessori bejegyzéseiben és naplóiban. In: Református Szemle 110.5 (2017), 500--519
Tartalmi jellemzők
Témakör: Egyháztörténet
› Kulcsszavak: Kálvin János, Kálvin és Magyarország, 19. századi egyháztörténet, Zoványi Jenő, Révész Imre, Kálvin-recepció, kálvinizmus