A judaizmus mint nem misszionáló vallás hit-népszerűsítő törekvései az újszövetségi korban

Contributor

Jelen dolgozat arra a kérdésre kereste a választ, hogy misszionált-e a zsidóság – különösen az újszövetségi korban? Az első keresztyének meghatározó számban zsidók közül kerültek ki. Központjuk Jeruzsálem volt, s leginkább itt tevékenykedtek, és Pál apostol missziója előtt ők határozták meg a Krisztus-követés gyakorlatát, illetve csatlakozók körét. Ezért lényeges beazonosítanunk a fokozatosan kifejlődő, tudatos pogánymisszió mozgatórugóit: vajon a judaizmus misz-szionáló jellegéből, a zsidó hívők kifelé irányuló küldetésteljesítésében gyökerezik-e a tudatos pogánymisszió?

Tanulmányunk összefoglalásául ki lehet jelenteni: a) A zsidóság az újszövetségi korban sem lett tudatosan misszionáló vallási közösség; nem indítottak missziói akciókat, ugyanis nem tekintették feladatuknak, hogy a saját hitükre térítsék azokat, akik nem-zsidóként születetteket. b) A zsidóság tudatában volt annak, hogy kiválasztottságuk alapján hitükkel és életvitelükkel kell tanúságot tenniük Jhvh uralmáról, és hogy ezáltal kell a pogányok lelki vezetőivé lenniük. Ismerték azokat a próféciákat, amelyek szerint a pogányok is el fogják fogadni Jhvh-t mint egyetlen Urat, és majd velük együtt fogják dicsérni őt. c) A hitük és életvitelül által megérintett pogányok számára lehetőséget adtak közeledésükre, és ha erős elkötelezettséget tanúsítottak, akkor szívesen fogadták őket és különböző elkötelezettségi fokokon való csatlakozásukra.

Az újszövetség korában, amikor a római uralom veszélyeztette a zsidóság nemzeti létét, hitük népszerűsítése által is remélték elősegíteni fennmaradásukat.

Ezek a dinamikák hatottak az ősgyülekezet egyre inkább tudatossá váló és szándékosan a pogányok felé forduló missziói tevékenysége hátterében.