Heidelbergi bukását követően (1622. szeptember 6.) a magyar és erdélyi protestáns diákok közvetlenül az Északi-Németalföldre indultak, hogy ott folytassák tanulmányaikat a holland egyetemeken – különösen filozófia, teológia és orvostudomány terén. Így az első diákcsoport 1623 augusztusának végén érkezett meg Franekerbe, egy frízföldi kisvárosba. 1811-ig, amikor a helyi fríz egyetemet bezárták, több mint 1200 magyar diákot jegyeztek be a Franekeri Album Studiosorumba, ami jelentősen nagyobb szám, mint bárhol máshol a Hollandiában. Jelenlegi ismereteink szerint legalább tíz magyar diák meghalt és eltemették őket Franekerben. Közülük kilencet az egyetem helyi templomában temettek el, egy pedig később (1697-ben) halt meg Leeuwardenben, Frízföld fővárosában, ahol őrültség miatt zárták be (D. Szepesi András). Ötük sírköve ma is megmaradt a történelmi Martini templomban, Franeker belvárosában. Két sírkő a 17. századból származik (Csernátoni István, eltemetve 1644-ben, és N. Szepsi János, eltemetve 1658-ban). Egy harmadik 18. századból származó sírkövet háromszor is felhasználtak, így három diák nevét viseli: G. Komáromi István (eltemetve 1721-ben), Michael K. Pataki (eltemetve 1735-ben) és Daniel Zilahi (eltemetve 1770-ben). További négy elhunyt és eltemetett magyar diák nevét máshol fedeztük fel, többnyire az egyetem archívumaiban: Némethi István (eltemetve 1654-ben), Balkányi György (eltemetve 1666-ban?), Baxai Mihály (eltemetve 1683-ban) és Vilmányi Sámuel (eltemetve 1779-ben).