Herczeg Pál

Károli Gáspár Református Egyetemen

Publikációk: 3

Dr. Herczeg Pál (1939. jún. 26.–2017. ápr. 24.) 1964 és 1988 között a Lábatlani Református Egyházközség lelkipásztoraként szolgált, 1985-től dr. Pákozdy László Márton professzor utódjaként előbb óraadói minőségben, 1988-tól pedig tanszékvezetőként, majd 1999-től 2009-ig tanszékvezető egyetemi tanárként oktatott a Budapesti Református Teológiai Akadémia bibliai teológiai és vallástörténeti tanszékén. 2009-től professor emeritusként tartott órákat az akadémián. 1997–2004 között a komáromi Kálvin János Teológiai Akadémián, majd a Selye János Egyetem református teológiai karán is tanított óraadóként. Tudományos munkássága főként a krisztológia területére összpontosított (Krisztusról és az egyházról szólok. Kálvin Kiadó, Budapest 2006). 1988-ban munkássága elismeréséül Lábatlan település Pro Urbe díjjal tüntette ki. 2007- ben megkapta a Károli Gáspár Református Egyetem rektorának elismerő oklevelét. 2012-ben Károli Gáspár-díjat kapott, a Dunántúli Református Egyházkerület pedig a Pro Pannonia Reformata kitüntetéssel ismerte el egyházi munkásságát. A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet 2015-ben tüntette ki A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Tiszteletbeli Professzora címmel.

Herczeg Pál publikációi

Az Újszövetség keresztelésről szóló szövegrészei igen sokszínűek, ennek ellenére lényegében két csoportba sorolhatjuk ezeket. Az egyik csoportba olyan szövegrészek tartoznak, amelyek a történeti Jézushoz kötődnek. Ezekkel értelemszerűen a történeti iratokban találkozunk elsősorban, s így egy bizonyos „történetiség” határozza meg őket. A történetiség szót azért tettem idézőjelek közé, mert az Újszövetség történeti anyagának írásba foglalása általában későbbi az inkább elméleti jellegű levélirodalom darabjainál, és ezekben természetesen a történésekhez, az eseményekhez kötődve fogalmaznak. Bár nyilvánvaló, hogy a történeti Jézus alakjának felidézését a már létező egyház hitvallása, tapasztalata és gyakorlata is befolyásolta, ez a történeti jelleg mégis erősebb a nem történeti Jézussal foglalkozó írásokénál, ahol a személyes hitvallás és a már részben kidolgozott elvek az elsőrendűek

SzaktanulmányReformátus Szemle 113 / 2 (2020)

Ernst Käsemann Egy őskeresztyén keresztelési liturgia címmel írt komoly tanulmányt a Kol 1,15 skk-ről, 1 és ebben úgy értelmezte a perikópa Krisztus-himnuszát, mint amely feltételezhetően keresztelési liturgia lehetett, s ugyanakkor ehhez rendkívül érdekes vallástörténeti párhuzamokat sorakoztatott fel, illetve tárgyalt. Azonban a tanulmány végső következtetése nem is annyira a keresztelésre, mint inkább az óember megöldöklésének és az új ember felöltözésének folyamatára, s ezen belül arra a „hatalmi váltásra” irányult, amely azzal következik be, hogy a keresztelés eldönti a hívőkké lettek kapcsolatát a hatalmakkal, vagyis azt, hogy kiszabadulnak a hatalmak uralma alól. Természetesen ez is hozzátartozik perikópánk gondolatköréhez, de ez sokkal határozottabban és markánsabban foglalkozik a keresztelés tényével és hatásmechanizmusával. Ezért most főleg erre szeretném fordítani a figyelmet.

SzaktanulmányReformátus Szemle 113 / 1 (2020)

z 1Pt 3,18–24 perikópa rengeteg gondot okozott és okoz ma is az exegétáknak. Ez a rövid szövegrész olyan témát érint, amely kijelentésében egyedi az Újszövetségben, tartalmában pedig rengeteg vallástörténeti, ószövetségi és intertestamentális vonatkozású gondolatot érint, és mindezek mellett még a kezdődő dogmafejlődés is fontos szerepet kap értelmezésében.

SzaktanulmányReformátus Szemle 111 / 5 (2018)