Máthé-Farkas Zoltán

Székelykövesdi Református Egyházközség

Publikációk: 6

Máthé-Farkas Zoltán (Kolozsvár, 1976) székelykövesdi lelkipásztor, 1995–2000 között folytatta felsőfokú tanulmányait a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Kutatási területe az ószövetségi biblika és egzegézis: a bibliai héber költői szövegek irodalmi elemzés által történő értelmezési módszerének lehetőségei. Értekezésében egy módszert mutat be a brueggemanni permetafora-modell egzegézisben való alkalmazhatóságának szemléltetéséül, és esettanulmányként ezzel vizsgálja a Jób 29,14a metaforáinak jelentésalkotását. Fontosabb biblikus közleményei: Brueggemann, Walter: Theology of the Old Testament – Testimony, Dispute, Advocacy (recenzió, Református Szemle 2007/1); Robert Alter: A Biblia versművészete (fordítás, Exit 2013); Metafora vagy nem metafora? Feltételezések Jób szabadításmetaforáinak jelentésalkotásáról (Református Szemle 2015/1); Pelham, Abigail: Contested Creations in the Book of Job. The-World-as-It-Ought-and-Ought-Not-to-Be. (recenzió, Református Szemle 2016/5).

Máthé-Farkas Zoltán publikációi

Ez a tanulmány Jób 29,18 fordítási kérdéseit vizsgálja. A szerző szerint az említett vers így fordítandó: „És mondtam: fészkemben halok meg, és [addig,] mint a homokot/mint a főnix, megsokasítok napokat.” A Héber Biblia szövege egyszerre hordozza mindkét szemémát − miközben a masszoréták egyértelműsíteni igyekeztek, egyúttal igazolták az általuk el nem fogadott jelentés valószínűségét is. Továbbá megállapíthatjuk, hogy valamely mű – jelen esetben a Héber Biblia – és az azt értelmező közösség intertextualitásában természetes a szöveg által előidézett konnotációkkal történő kísérletezés szándéka, főként a szerzők részéről. Ha a Jób könyve szerzőjének annak idején nem állt szándékában kiaknázni az itt felismert kettős jelentés lehetőségét (bár nem zárhatjuk ki, hogy ismerhette a főnixlegendát), akkor itt a talhinnak olyan esetét kell látnunk, amelyet a recepció alakított ki.

SzaktanulmányReformátus Szemle 112 / 2 (2019)

E nagyobb lélegzetvételű tanulmány a metafora jelentésalkotásáról szól. Nem kérdéses, hogy a teológiai kutatás és a szószéki igehirdetés, illetve a gyülekezeti szolgálat összefüggenek egymással. Mert ahogyan gondolkodunk a jelentésalkotásról, úgy értelmezünk, és ezzel máris a prédikációkészítésnél vagyunk. Ha pedig textusprédikációra törekszünk, akkor azt a szempontot követjük, hogy a bibliai szövegrész milyen jelentést, és annak milyen alkalmazását engedi meg; mert akik értelmeznek, azok a szöveg szolgái.

SzaktanulmányReformátus Szemle 108 / 1 (2015)

Ravasz László első esztétikai tárgyú művei diákkorában születnek. Esztétikai felfogásának legrendszerezettebb összefoglalását az 1907-ben Kolozsváron kiadott Schopenhauer esztétikája című munkájában találhatjuk meg. Ez volt a filozófiai doktori disszertációja. Felfogását ebben is közvetett módon fejti ki, éspedig Schopenhauer esztétikájának a bírálatában: Miután ismerteti a német filozófus gondolatait, a doktori dolgozat második részében kiértékeli és kiigazítja az esztétikai alapfogalmak schopenhaueri megközelítéseit. Ekkor még a filozófus Ravasz László fogalmaz; későbbi írásaiban, beszédeiben már teológiai szemlélettel és nyelvezettel szembesülünk.

Református Szemle 104 / 3 (2011)

Tanulmányunk arra tesz kísérletet, hogy a nyitott mű modelljét alkalmazza a prédikációra. Az Umberto Eco könyvében felvetett homiletikailag releváns gondolatokat megpróbáljuk majd a prédikációkészítés folyamatában felhasználni. Eco könyve a hatvanas években jelent meg először.

SzaktanulmányReformátus Szemle 102 / 1 (2009)

Negative Aspects in the Picture about יהוה. Approaches of Three Writers of Old Testament Theology. Different modes of interpretation drive to different conclusions. This study examines these differences in the works by W. Eichrodt, G. von Rad- and W. Brueggemann of Old Testament theology. The two former authors use the historical interpretation, while the third one is the representative of the rhetorical and narrative theology. The theme of Yahweh’s negative aspects is always a stumbling-block not only for laymen, but also for the scholars of theology. Differences deriving from interpretation are illustrated through three biblical examples: the heavenly scenes in 1Kings 22 and Isaiah 6, Saul’s story, and that of the Book of Job. The present study intend to show that the diachronic approach aims at resolving the dissonances found in the texts about Yahweh’s unexplainable deeds using a kind of development-theory of religion or of literary forms (laying stress on the harmonizing contexts of covenant or of salvation-history). As opposed to this, the synchronic examination of texts reveals a „never accomplished” concept about God. Thus we may conclude that the openened testimonies about God and the dissonances between them must keep the disciplines of theology ready to modify or rewrite their conclusions.

Református Szemle 101 / 1 (2008)