2021. július 15–16-án a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet (KPTI) tanárai közös tanácskozáson vettek részt az erdélyi és királyhágómelléki református egyházkerületek képviselőivel. A teológiai felsőoktatás jelenéről és jövőjéről szóló közös megbeszélésekre, egyeztetésekre 2016 óta kerül sor rendszeresen.
Balogh Csaba
Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet |
Publikációk: 31.5 |
Balogh Csaba publikációi
Alkalmi megemlékezés
› Református Szemle 117.1 (2024)
Közlemény
› Református Szemle 116.6 (2023)
Beszámoló
› Református Szemle 116.4 (2023)
Beszámoló
› Református Szemle 116.4 (2023)
Beszámoló
› Református Szemle 116.3 (2023)
Közlemény
› Református Szemle 116.2 (2023)
Közlemény
› Református Szemle 115.5 (2022)
Beszámoló
› Református Szemle 115.4 (2022)
Beszámoló
› Református Szemle 114.4 (2021)
Beszámoló
› Református Szemle 113.5 (2020)
Beszámoló
› Református Szemle 113.1 (2020)
Határkérdések a teológiában. III. Tehetséggondozási nap a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben
Beszámoló
› Református Szemle 112.2 (2019)
Beszámoló
› Református Szemle 111.5 (2018)
Beszámoló
› Református Szemle 111.4 (2018)
Beszámoló
› Református Szemle 110.6 (2017)
A feltámadás gondolata számunkra a keresztyén egyházi diskurzusban mindenekelőtt az újszövetségi szövegekhez kötődik, ahol része annak a központi üzenetnek, amelyet az egyház a maga missziója rendjén a világban képvisel. Az újszövetségi könyvek alapvetően kétféle értelemben beszélnek erről a témáról. Egyrészt – és ez a hangsúlyosabb – a Messiás, Jézus Krisztus fel-támadását (vagy feltámasztását) említik, másrészt, ennek mintegy kiegészítéseképpen, szükségszerű következményeképpen szólnak a Krisztusban hívők és nem hívők feltámadásáról. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a feltámadás, pontosabban a halálból életre kelés gondolata mint olyan nem volt teljesen újszerűen a pogány világban, sem az ókori zsidóságban.
Szaktanulmány
› Református Szemle 110.5 (2017)
Beszámoló
› Református Szemle 110.5 (2017)
Beszámoló
› Református Szemle 110.3 (2017)
Beszámoló
› Református Szemle 109.6 (2016)
Beszámoló
› Református Szemle 109.3 (2016)
Beszámoló
› Református Szemle 109.3 (2016)
Beszámoló
› Református Szemle 108.6 (2015)
Az ószövetségi Izráel számára Egyiptom volt az az afrikai ország, amellyel JHVH választott népének történelme hosszú időn át a legszorosabb értelemben összeszövődött. De egyiptomi közvetítéssel Izráel az afrikai térség több más népcsoportjával is igen közeli kapcsolatba került. A bibliai szerzők Egyiptom mellett leggyakrabban annak déli szomszédját, Kús földjét emlegetik. Kús földje és népe a maga etnikai és földrajzi sajátosságaival belső Afrika egzotikus világát jelképezte a Kánaán térségében élő emberek számára. Ez a tanulmány azokat az ószövetségi szövegeket vizsgálja meg, ahol a „Kús/kúsita” kifejezés előfordul, figyelmet szentelve a földrajzi név és az etnikumjelző tágabb ókori keleti kontextusának is.
Szaktanulmány
› Református Szemle 103.6 (2010)
Beszámoló
› Református Szemle 103.5 (2010)
Az 1Móz 12,2–3 ígéretének kulcsmotívuma az áldás, amely itt különböző kifejezésformákban jelenik meg: megáldalak téged, áldás leszel, megáldom azokat, akik téged áldanak. Az ígéreteket tartalmazó felsorolás utolsó elemének jelentése viszont vitatott. A verssorban mindenekelőtt a brk ige nif‘al formájának a jelentése okoz problémát.
Szaktanulmány
› Református Szemle 102.3 (2009)