Journal index
Elsődleges fülek
Kiss Jenő
› 113 -- 118
› Református Szemle 118.1 (2025)
› Beszámoló
› Rendszeres teológia, Különféle, Egyéb
Lovas Borbála
› 111 -- 112
› Református Szemle 118.1 (2025)
› Recenzió, kritika
› Egyháztörténelem, Gyakorlati teológia
„Az ifjúság a jövő záloga!”. Sebestyén Jenőről, valamint azon törekvéséről, hogy a magyar teológiai hallgatók megismerkedhessenek a neokálvinizmussal Hollandiában
Aalders Maarten Johan
› 82 -- 94
Jelen tanulmány fő témája a hollandiai Gereformeerde Kerken ösztöndíjalapjának létrejötte, amelynek célja az volt, hogy magyar teológushallgatók az amszterdami Vrije Universiteiten és a Kampeni Teológiai Főiskolán folytathassanak tanulmányokat. Az alap 1921-ben jött létre és az 1761-ben létrejött Stipendium Bernardinum hagyományait folytatta, amely magyar származású és a németországi Pfalz tartományból érkező hallgatók utrechti tanulmányait támogatta. Ennek az alapnak a létrejöttét Sebestyén Jenő, a neokálvinista Abraham Kuypernak, a Vrije Universiteitnek, valamint a Gereformeerde Kerken in Nederland alapítójának és fontos vezető személyiségének magyarországi követője kezdeményezte. A Gereformeerde Kerkent az államegyházként működő Hervormde Kerkből kivált gyülekezetek 1892-ben hozták létre. A tanulmány az egyházszakadás hátterével, a holland-magyar kapcsolatoknak az első világháborút követő fokozódásával, valamint az ösztöndíjalap létrejöttével foglalkozik.
Református Szemle 118.1 (2025)
› Szaktanulmány
› Egyháztörténelem
Imreh Jenő László
› 82 -- 94
Ez a tanulmány betekintést nyújt Basa Mihály református lelkipásztor életútjába, lelkipásztori jelemfejlődésébe és szolgálatába, valamint a 19. századi polgári és egyházi viszonyokba, illetve az erdélyi értelmiség törekvéseibe, s ugyanakkor emléket állít az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc vészterhes napjaiban szenvedő, de hittel és cselekedettel helytálló Basa Mihály református lelkipásztornak.
Református Szemle 118.1 (2025)
› Szaktanulmány
› Egyháztörténelem
Lőrinczi Petra
› 44 -- 81
A tanulmány a koreai protestantizmus kialakulását és elterjedését vizsgálja a 19. század végétől a 20. század elejéig. A keresztyénség, különösen a protestantizmus, jelentős hatással volt Korea társadalmi és politikai fejlődésére, különösen az oktatás, az egészségügy és a modernizáció területén. Az amerikai és európai misszionáriusok által létrehozott iskolák és kórházak hozzájárultak a keresztyénség széles körű elfogadásához. A japán gyarmati időszakban (1910–1945) a protestáns közösségek aktív szerepet vállaltak a függetlenségi mozgalmakban, miközben a keresztyénség a koreai nemzeti identitás részévé vált. A tanulmány bemutatja, hogyan vált a protestantizmus nemcsak vallási mozgalommá, hanem a koreai társadalom és politika egyik meghatározó elemévé is.
Református Szemle 118.1 (2025)
› Szaktanulmány
› Egyháztörténelem
Margriet Gosker
› 5 -- 43
Ebben a tanulmányban a szerző Nicea, Nagy Konstantin és Euszébiosz szerepét vizsgálja az antijudaizmus szemszögéből, amely különbözik az antiszemitizmustól. Noha az egyháztörténészek gyakran élesen elhatárolják egymástól e két jelenséget, a szerző megkérdőjelezi, hogy a náci antiszemitizmust teljes mértékben el kellene választani a hagyományos keresztény antijudaizmustól. Az ilyen szétválasztás veszélye, hogy felmentheti az egyházakat a zsidók szenvedéseiben való közvetett vagy közvetlen felelősség alól. Miközben az antiszemitizmus továbbra is fontos ökumenikus kérdés marad, és a keresztény antijudaizmus valóban gyökeret vert már a niceai zsinat idején, Euszébiosz zsidókkal való viszonya nem tekinthető egyszerűen antijudaistának. Maga a niceai hitvallás nem tartalmaz egyértelmű antijudaista elemeket, és Nagy Konstantin 321-ben bevezetett vasárnapi istentisztelete sem utal világosan zsidóellenes motivációkra. Bár kétségtelen, hogy a zsidóellenes érzelmek hatással voltak a húsvét és a pászka szétválasztására, a zsinat elsődleges célja az egyházi egység megteremtése volt, nem pedig vallási ellenségeskedés előmozdítása.
Református Szemle 118.1 (2025)
› Szaktanulmány
› Ószövetség, Különféle, Judaica
Balogh Csaba
› 587 -- 589
› Református Szemle 117.5 (2024)
› Közlemény
› Ószövetség, Különféle, Ókortudomány
Kató Szabolcs Ferencz
› 584 -- 585
› Református Szemle 117.5 (2024)
› Beszámoló
› Ószövetség, Különféle
Kun Mária
› 531 -- 549
› Református Szemle 117.5 (2024)
› Recenzió, kritika
› Különféle, Művészettörténet
Postma Ferenc
› 507 -- 530
Heidelbergi bukását követően (1622. szeptember 6.) a magyar és erdélyi protestáns diákok közvetlenül az Északi-Németalföldre indultak, hogy ott folytassák tanulmányaikat a holland egyetemeken – különösen filozófia, teológia és orvostudomány terén. Így az első diákcsoport 1623 augusztusának végén érkezett meg Franekerbe, egy frízföldi kisvárosba. 1811-ig, amikor a helyi fríz egyetemet bezárták, több mint 1200 magyar diákot jegyeztek be a Franekeri Album Studiosorumba, ami jelentősen nagyobb szám, mint bárhol máshol a Hollandiában. Jelenlegi ismereteink szerint legalább tíz magyar diák meghalt és eltemették őket Franekerben. Közülük kilencet az egyetem helyi templomában temettek el, egy pedig később (1697-ben) halt meg Leeuwardenben, Frízföld fővárosában, ahol őrültség miatt zárták be (D. Szepesi András). Ötük sírköve ma is megmaradt a történelmi Martini templomban, Franeker belvárosában. Két sírkő a 17. századból származik (Csernátoni István, eltemetve 1644-ben, és N. Szepsi János, eltemetve 1658-ban). Egy harmadik 18. századból származó sírkövet háromszor is felhasználtak, így három diák nevét viseli: G. Komáromi István (eltemetve 1721-ben), Michael K. Pataki (eltemetve 1735-ben) és Daniel Zilahi (eltemetve 1770-ben). További négy elhunyt és eltemetett magyar diák nevét máshol fedeztük fel, többnyire az egyetem archívumaiban: Némethi István (eltemetve 1654-ben), Balkányi György (eltemetve 1666-ban?), Baxai Mihály (eltemetve 1683-ban) és Vilmányi Sámuel (eltemetve 1779-ben).
Református Szemle 117.5 (2024)
› Szaktanulmány
› Egyháztörténelem
Horváth Levente
› 498 -- 506
Luther a reformáció hajnalán, még szerzetesi bűntudatával küszködve, az alázatot az önleértékeléssel mosta össze, de már megsejti a mirifica commutatio, a reformátorok műveiben később oly markánsan visszaköszönő ún. „csodálatos csere” titkát. Ez a folyamat a leveleiben is kimutatható, hisz az érzékelés szünesztéziás együttesében a saját Istenfiúság-tudának magas önértékeléshez vezető bizonyosságának felismerése készíti elő azt a teológiai utat, ami a theologia crucis gyönyörű és krisztálytiszta látásához vezet – a megújulás, a reformáció potenciálja mintegy „hallótávolságán” belülre kerül. A hit hallásból van, a hallás pedig az Isten Igéjéből – ezt a páli dictumot megértve ismeri fel, hogy a csodálatos cserében Isten fülére válthatjuk le saját bizonytalan hallásunk, hogy cserébe nemcsak őt, de egymást is végre hallhassuk és befogadjuk.
Református Szemle 117.5 (2024)
› Szaktanulmány
› Rendszeres teológia
Kókai-Nagy Viktor
› 492 -- 497
Tanulmányomban két példán keresztül bemutatom be, hogyan válhat az Újszövetség szövegeinek vizsgálata érdekes nyomozássá, aminek célja a szerző gondolkodásának jobb megértése. A zsidó hagyományban elképesztően gazdag az Akéda-történetnek és Jézus, Sirák fia könyvének egy szakaszának (31,12–32,13) tárgyalásával gondolok közelebb kerülni Jakab levele, valamint Pál 1 Korinthusi levele tanításának megértéséhez.
Református Szemle 117.5 (2024)
› Szaktanulmány
› Újszövetség
Bíró Beatrix
› 445 -- 491
A 20. század második felétől a formatörténeti kutatás feltételezte az elhívástörténet műfajának létezését, miután egy adott sémát fedeztek fel a bibliai elhívástörténetekben. Az általam vizsgált perikópát (Ex 2,23–4,17) is egy ilyen elhívástörténetként tartják számon. Az Ex 2,23–4,17 azonban az elhívástörténet ismerős elemein túl számos egyéb részletet tartalmaz, amely kérdéseket vet fel a műfaj helyes azonosítását illetően. E kérdésekben vizsgálódásom alapjául Erhard Blumnak a Tóra kialakulására vonatkozó megállapításai szolgálnak, aki hagyománytörténeti modelljében két kompozíció létét igazolja a Tórában. A két kompozíció sajátos nézőpontja érvényesül Mózes elhívástörténetében is, és lehetővé teszi egy jellegzetesen deuteronomista alapszöveg rekonstruálását, amely a formatörténeti elemzés alapjául szolgál. Dolgozatom Mózes elhívástörténetét (Ex 2,23–4,17) vizsgálja először irodalomkritikai, majd formatörténeti szempontból, végül pedig az eredeti elhívástörténet biblika-teológiai értékelésével zárul. Mindmáig nincs konszenzus afelől, hogy mi a szöveg fő hangsúlya, üzenete a történet főszereplőjét illetően. Mivel azonban nagy többségben a prófétáknak van elhívástörténetük, ezért felvetődik a kérdés, hogy Mózes alakja a prófétákéhoz közelít-e elhívástörténete alapján. Kutatásom eredménye azt mutatja, hogy az Ex 2,23–4,17* szövege Mózes elhívását prófétai elhívásként mutatja be, és alakját a deuteronomista prófétaképhez közelíti, és egy olyan formába önti a szöveget, amely a deuteronomista írói hagyományhoz köthető elhívástörténetek sajátos formája.
Református Szemle 117.5 (2024)
› Szaktanulmány
› Ószövetség
Postma Ferenc
› 393 -- 409
Az Észak-Hollandiai egyetemeken (Utrecht, Groningen, Franeker) tanuló legtehetségesebb magyar peregrinusok Martonfalvi Tóth György köré csoportosult köre latinul, görögül, sőt héberül is írt üdvözlő verseket (carmina gratulatoria). Ehhez a peregrinus körhöz tartozott Csedregi Péter is, aki Sárospatakon kezdte teológiai tanulmányait, s aki 1659-ben sikeresen védte meg a Disputatio theologica de miraculis című dolgozatát a Franekeri Egyetemen. Barátai, Martonfalvi György és Keresztúri Bálint ennek alkalmából tüntették ki két héber nyelvű verssel. Csedregi Disputatio theologica de miraculis című dolgozatát nemrég fedezték fel.
Református Szemle 117.4 (2024)
› Szaktanulmány
› Egyháztörténelem
„Minden hozzátartozik…”. Kutatási jelentés a 21. századi erdélyi lelkipásztori szerepek felméréséről
Kató Szabolcs Ferencz, Kiss Dénes, Bálint Róbert Zoltán
› 367 -- 392
Milyen feladatokat kell ellásson a 21. századi protestáns lelkipásztor és milyen kell legyen annak fényében egy időszerű teológiai képzés? E kérdések megválaszolására a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a Valláskutató Intézet kutatói közös munkacsoportot alakított és a lelkészi szerepek feltérképezését tűzte ki célul. A kutatás első lépéseként szakértői interjúk készültek a három erdélyi protestáns egyház vezetőivel és fókuszcsoportos beszélgetések zajlottak különböző gyülekezeti hátterű lelkészekkel. Jelen tanulmány e beszégetések felismeréseit összegzi néhány sokatmondó interjúrészlet közlésével. A kutatás második fázisában a következtetések alapján egy kérdőív készül, amely a teljes lelkészi állományt kívánja megszólítani. A kvantitatív felmérés minden bizonnyal tovább árnyalja majd a jelen tanulmányból kirajzolódó képet, és lehetővé teszi az egyes tevékenységek gyakoriságának megállapítását, illetve régiók, korcsoportok, gyülekezeti helyzet szempontjából szerinti változásaik mérését. Ezeknek közös nevezője lehet az az alap, amelyre egy hatékonyabb lelkészképzés és emberközeli egyházi misszió felépül.
Református Szemle 117.4 (2024)
› Szaktanulmány
› Gyakorlati teológia
Pecsuk Otto
› 360 -- 366
Az új ökumenikus bibliafordítás munkálatai 2017-ben kezdődtek, a vatikáni Egységbizottság és a United Bible Societies közötti irányelvek alapján. A fordításban katolikus és református szakértők vesznek részt, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is jóváhagyta a programot. A fordítást új megközelítés jellemzi, amely során a stiliszta által készített alapszöveget finomítják a biblikus szakemberek filológiai, egzegetikai és teológiai szempontból. Cél, hogy segítsük a teológiai előismeretekkel nem rendelkező olvasók megértését: rövidebb mondatokban fogalmazunk és a nagyobb szövegegységeken tájékozódunk, továbbá igyekszünk elkerülni vagy feloldani a ma már kevésbé ismert, vagy kiüresedett teológiai “műszavakat”.
Református Szemle 117.4 (2024)
› Szaktanulmány
› Újszövetség
Hubai Péter
› 348 -- 359
Új kéziratok felbukkanása mindig felveti annak a kérdését, hogy tartalmazhatnak-e autentikus Jézus-mondásokat. Milyen kritériumok alapján tudjuk eldönteni, hogy a Tamás evangéliumban vannak-e ilyenek? E cikk egyfelől úgy érvel, hogy az ókorban mást tekintettek hitelesnek, mint mi ma, másfelől módszertanilag először a nem hiteles mondásokat igyekszik kiszűrni. A Tamás evangélium logionjainak fele feltehetően hiteles, ám ezek nagy része a szinoptikusokban megőrzött mondások párhuzama. Van azonban legalább két olyan logion, amely elképzelhetően autentikus, Jézus száján elhangzott mondás.
Református Szemle 117.4 (2024)
› Szaktanulmány
› Újszövetség, Ókortudomány
Debreczeni Ákos József
› 333 -- 347
Ez a tanulmány az egyiptomi feltámadásképzetre összpontosít, amely Ízisz és Ozirisz istenek kultuszában alakult ki elsőként, s amely szerint az elhunytak egyesülhettek Ozirisszal és benne lelhettek végső nyugalmat; Ízisz beavatottjai fölszabadulhattak a sors kegyetlen hatalma alól, Szerápiszban pedig azt az emberközeli istenséget lehetett megtalálni, aki foglalkozik a halandó emberrel. A misztériumokhoz való csatlakozás viszonylag könnyű és bárki számára elérhető volt, s ezért is okozhatott zavart az első keresztyén gyülekezetekben. Ízisz és Ozirisz kultusza gyorsan terjedt a Mediterrániumban. Korinthusi levelekben Pál apostolnak ezzel szemben kellett kifejtenie a feltámadással kapcsolatos keresztyén tanítást.
Református Szemle 117.4 (2024)
› Szaktanulmány
› Újszövetség, Ókortudomány
Kovács Enikő Hajnalka
› 295 -- 297
› Református Szemle 117.3 (2024)
› Recenzió, kritika
› Ószövetség