Journal index
Elsődleges fülek
Kelemen Csongor Attila
› 568 -- 570
› Református Szemle 110.5 (2017)
› Beszámoló
› Gyakorlati teológia
Adorjáni Dezső Zoltán
› 558 -- 568
› Református Szemle 110.5 (2017)
› Beszámoló
› Gyakorlati teológia
Rezi Elek
› 213 -- 214
› Református Szemle 110.2 (2017)
› Beszámoló
› Egyháztörténet, Gyakorlati teológia
Ledán M. István
› 363 -- 378
Solomon Zeitlin zsidó történész egyik tanulmányában azt próbálja bizonyítani, hogy a fogság utáni időszakban az álmok kezdték elveszíteni előrejelző funkciójukat. Megjegyzi, hogy már Ézsaiás sem tartotta az álmokat isteni eredetűeknek, és inkább afelé hajlott, hogy azok az ember gondolatainak és vágyainak visszatükröződései; ilyenformán a próféta Sigmund Freud előfutárának tekinthető. Később, a tannaita korban a rabbik már nem a jövendőt jó- solták meg az álmokból, hanem egyszerűen csak magyarázták azokat.
Református Szemle 110.4 (2017)
› Szaktanulmány
› Gyakorlati teológia
Ledán M. István
› 145 -- 164
Jung egy ízben a következő zavarba hozó kérdést tette fel: „Ha egy teológus tényleg hisz Istenben, milyen hatalom nevében állítja, hogy Isten nem képes az álmok útján szólni?” Csakugyan, állítható-e komolyan, hogy Isten ma is feddhet, inthet, buzdíthat az álmok által? Érdemes-e odafigyelni álmainkra, vagy az teszi jól, aki reggelre – mint az éjszaka ki tudja, honnan előbugyogó zagyvaságait – elfelejti ezeket? Továbbá: segítenek-e az álmok az élet válsághelyzeteiben, például a gyász feldolgozásában? Ebben a tanulmányban sok álompéldával – köztük személyesekkel is – a téma klasszikusaira és természetesen a Szentírásra támaszkodva, ezekre a kérdésekre igyekszünk választ találni.
Református Szemle 110.2 (2017)
› Szaktanulmány
› Gyakorlati teológia
Székely Csilla Imola
› 249 -- 267
Makkai Sándor írásaiból, a róla szóló méltatásokból egy újítani kész, nagyszerű és merész lelket ismerünk meg. Azok az irányelvek és programok, amelyeket közel egy évszázada fogalmazott meg, ma is újszerűen, frissen, egészen közelről hatnak, de mindaz a sok ötlet és terv, amely megszületett benne, ma sem valósult meg igazán. Maga Makkai Sándor is sokat tett azért, hogy beszédei, tanulmányai, prédikációi, programadásai, célkitűzései ne csak szavak maradjanak. Az új nemzeti-történelmi helyzethez nemcsak megírta a „magunk revíziója” égető szükségességét, hanem revízió elé állította önmagát is, s újra és újra visszanyúlt a tiszta Kijelentésig, a Szentírásig. Így a „revízió” Makkainál az önmagunkkal való szembenézést jelenti, vagyis azt, hogy életünket gyökereiből kell megújítanunk, nem pedig azt a határok visszaállítását, de még az ígért jogok érvényesítését sem, amelyekről az erdélyi magyarság évtizedekig nem mondott le.
Református Szemle 110.3 (2017)
› Szaktanulmány
› Gyakorlati teológia
Horsai Ede
› 411 -- 419
Menjetek el és tegyetek tanítványokká minden népeket – hangzik Krisztus missziói parancsa, és az egyház azóta is küzd ezzel a paranccsal. Nem céljában, hanem módjában. Hogyan is végezze el ezt a feladatot? Ma már külön tudományág, a valláspedagógia foglalkozik ezzel, a tapasztalat viszont az, hogy a tudomány nem ad megoldást, csupán segítséget nyújthat.
Református Szemle 102.4 (2009)
› Szaktanulmány
› Gyakorlati teológia
Neeser Daniel
› 565 -- 572
Az istentisztelet értelmét és lényegét illetően sokat köszönhetünk a reformátoroknak, hogy ti. hangsúlyozták Isten jelenlétének fontosságát, amely az olvasott, hirdetett és magyarázott Ige által valósul meg, mégis el kell ismernünk, hogy szakítottak az istentisztelet titokzatosságával és elveszett Isten kimondhatatlan jelenlétének megérzése. Ennek az örökségnek megszakadását nehezen lehet elhordozni. De a genfi reformátor teológiai gondolkodásában mégis találunk olyan elemeket, amelyek alapján kidolgozhatjuk saját istentiszteleti rendünket, és amelyekkel megújíthatjuk liturgikus cselekedeteink ihletforrását. Ez lesz előadásom első részének témája. A második részben rámutatok azokra a körülményekre, amelyekben reformátorunknak tevékenykednie kellett, és fel fogom eleveníteni minden liturgia forrásának, az éneklésnek és az imádságnak jelentőségét.
Református Szemle 102.5 (2009)
› Szaktanulmány
› Gyakorlati teológia
Pásztori-Kupán István
› 306 -- 326
A Református Szemle 2006/1 számában közöltük Küroszi Theodorétosz A görög betegségek orvoslása c. munkája Előhangját és A hitről szóló első fejezetének magyar fordítását.1 Jelen írásunkban ugyanezen mű Az első alapelvről címet viselő második fejezetének első felét bocsátjuk az olvasók rendelkezésére.
Református Szemle 102.3 (2009)
› Gyakorlati teológia
Fekete Károly
› 556 -- 564
A magyar református egyház istentiszteleti rendtartásainak korábbi történetében nehéz közvetlen Kálvin-hatást kimutatni. Ez nem egyedülálló jelenség, hiszen a liturgiatörténet bizonysága szerint a világ valamennyi református egyházában sok-sok hatás játszott közre az istentisztelet rendjének kialakításában, s ezek között szigorúan vett Kálvin-hatás csak ritkán és jókora fáziskéséssel érvényesült. Nem egy református egyház, beleszámítva a magyar református egyházat is, az I. világháborúig szinte tökéletesen elszigetelődött a Kálvin hatások elől. A magyar reformátusságnak azonban az 1909-es Kálvin-jubileum új impulzusokat adott.
Református Szemle 102.5 (2009)
› Szaktanulmány
› Egyháztörténet, Gyakorlati teológia
Tamás Ernő
› 295 -- 305
A lelkészgyermekek sajátos csoportot alkotnak, mivel őket több irányból érik a hatások, és mert hívő család gyermekei, a hatások mélyebben vésődnek lelkükbe, olykor fájdalmasabbak is, és ami legfontosabb: ezek a hatások, amelyek nagyon gyakran tévtanok is, azt sugallják, hogy „te más vagy!”, „neked különbnek kell lenned”.
Református Szemle 102.3 (2009)
› Gyakorlati teológia
Kurta József Tibor
› 493 -- 517
1948 nyarán a román vallásügyi minisztérium a kolozsvári teológiai fakultás négy legidősebb tanárát, Tavaszy Sándort, Imre Lajost, Nagy Gézát és Gönczy Lajost kényszernyugdíjaztatta. A négy közül Gönczy Lajos az, akinek nevét legritkábban emlegetik, pedig benne az erdélyi egyház egyik legkiválóbb gyakorlati teológusát vesztette el. Azóta sem jelentek meg fiókba kényszerült írásai. 871 gépelt oldalt kitevő Liturgika c. munkája a Parokiális könyvtár sorozatban Ravasz László homiletikája, Imre Lajos katekétikája, Makkai Sándor pojmenikája után méltán lehetett volna hasznos gyakorlati teológiai kézikönyve az egyháznak.
Református Szemle 102.4 (2009)
› Egyháztörténet, Gyakorlati teológia
Fekete Csaba
› 286 -- 294
Öregjeink kedves imádságos- könyvének van egy híres-neves ajánló verse: Mint gyors szarvas, kit vadász sért… Sokan tudták Arany Jánossal akkor is, ha a ronggyá imádkozott kötetke eleje hiányzott. Megokolom, miért hárítom el, mint képtelen ráfogást, hogy Apafiné Bethlen Kata szerzeménye volna ez a vers.
Református Szemle 102.3 (2009)
› Szaktanulmány
› Egyháztörténet, Gyakorlati teológia
E’ mi nyomorúlt várasunkban… . A Losonczi András-féle gyűjtemény (1660–1663) egyik imádsága és szertartási háttere
Fekete Csaba
› 432 -- 438
Alább az imádság korábbi és a lényegileg azonos későbbi teljes szövegét közreadom. Ezáltal a kézirat sérülése miatt hiányosan közreadott szakasz kiegészül. A szerkezetről is jobb képet kapunk nyomtatás alapján. A kéziratos és nyomtatott eltéréseket lábjegyzetben közlöm. Dőlt betűvel és | | közé zárva különböztetem meg a kéziratból hiányzó szavakat, részleteket, eltéréseket. Közreadásom két nyomtatott forrásra is támaszkodik.
Református Szemle 102.4 (2009)
› Szaktanulmány
› Gyakorlati teológia
Máthé-Farkas Zoltán
› 37 -- 84
Tanulmányunk arra tesz kísérletet, hogy a nyitott mű modelljét alkalmazza a prédikációra. Az Umberto Eco könyvében felvetett homiletikailag releváns gondolatokat megpróbáljuk majd a prédikációkészítés folyamatában felhasználni. Eco könyve a hatvanas években jelent meg először.
Református Szemle 102.1 (2009)
› Szaktanulmány
› Gyakorlati teológia
Irántam való félelmük betanult emberi parancsolattá lett. A konfirmációi előkészítés és a konfirmálás a Romániai Református Egyházban. Helyzetelemzés és útkeresés
Kiss Jenő
› 420 -- 431
E tanulmány két részből áll. Az első rész a Románia Református Egyház (főként az Erdélyi Református Egyházkerület) konfirmációi előkészítési és konfirmálási gyakorlatát írja le és értékeli, a második pedig vázolja a konfirmációi előkészítés és a konfirmálás egyik, a maitól eltérő lehetséges útját. Az első rész lelkipásztori tapasztalataimon, a teológiai hallgatókkal folytatott beszélgetéseken, a kolozsvári gyülekezetekben tartott katekétikai gyakorlatok során szerzett tapasztalatokon, a segédlelkipásztorokkal, valamint a lelkipásztorokkal folytatott beszélgetéseken alapszik, így inkább empirikus és személyes jellegű. Célja, hogy rámutasson a jelenlegi gyakorlat problémáira, valamint teológiai, ekléziológiai és társadalmi hátterére és így azt érthetővé tegye. A második rész főleg a fejlődéslélektan és a módszertan újabb, de időközben meghonosodott nézeteire támaszkodik, és így inkább elvi jellegű. Célja felmutatni, hogy milyen lehetőségeket hordoz, és milyen következményekkel jár a katekézisre nézve, ha figyelembe vesszük a gyermek fejlődésbeli sajátosságait és a didaktika újabb felismeréseit. Az ennek alapján megfogalmazott javaslat figyelembe veszi a katekézis lehetőségeit, amelyeket az első rész tár fel, de útkeresésében nem a lehetőségekből, hanem az elvi-teológiai megfontolásokból kíván kiindulni – attól a meggyőződéstől indíttatva, hogy nem az elvnek kell a gyakorlathoz, hanem a gyakorlatnak az elvhez alkalmazkodnia.
Református Szemle 102.4 (2009)
› Szaktanulmány
› Gyakorlati teológia
Jakab Sándor
› 670 -- 677
Kálvin nemcsak az ige hirdetésére fektetett hangsúlyt, hanem annak befogadására és a cselekvő hit aktivizálására is. Úgy magyarázta az igét, hogy ezzel annak befogadását, a Krisztus iránti személyes viszonyt, az ő erejéből, áldásaiból való részesedést is serkentette. Ilyen vonatkozásban idézi Nagy István Kálvint a maga Homiletikájában, amikor arra mutat rá, hogy az ige nem azért hat a sákramentumban, mert hirdetik azt, hanem mert hittel vesszük. A prédikáció írása és elmondása során tehát nemcsak a „szabályos hirdetésre” kell figyelni, hanem az ige befogadására és a befogadás serkentésére; mert az ige és a sákramentum akkor lesz számunkra élő és ható, ha „belülről fejti ki erejét”, ha azt hittel vesszük.
Református Szemle 102.6 (2009)
› Gyakorlati teológia