Koppándi Botond Péter (Kolozsvár, 1974) a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte teológiai tanulmányait (1992–1997). 1996-ban a Meadville–Lombard Theological Insti- tute, Chicago, IL ösztöndíjasa volt. 1997–2009 között a Torockószentgyörgyi Unitárius Egyház- községben végzett lelkipásztori szolgálatot, majd 2000–2001-ben a Starr King School for the Ministry „Balázs Ferenc” ösztöndíjasaként képezte tovább magát Berkeleyben. 2007-től egye- temi tanársegéd, 2017-től adjunktus a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Kará- nak Gyakorlati Tanszékén. 2011-ben Oxfordban és Manchesterben volt kutatóösztöndíjas. Ku- tatási területe: homiletika. Doktori címet 2016-ban szerzett a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen Az „Új homiletika” mozgalom és az amerikai protestáns prédikálás megújítása témájú doktori tézisével dr. Fekete Károly és dr. Rezi Elek szakirányításával.
Az új homiletika tanulmányozása közben számomra az vált egyértelművé, hogy a homiletika különböző korszakai attól függnek, hogy a docere – delectare – movere (flectere) hármasában éppen melyik a hangsúlyosabb. Azt is látom, hogy a delectare, és benne a narratív prédikálás akkor jön elő, amikor a fásultság, a rezignáltság, a legyintés, a beletörődés, az unalom vesz erőt a prédikáció hallgatóin. Bár az Egyesült Államokban ez a narratív korszak már lecsengőben van, az az érzésem, hogy a megjelenését megelőző válság jeleit már mi magunk is érezzük. Nem a tartalommal van a gond, hanem a klasszikus formát látom sokszor kevésnek. Azt, hogy mindig tanítani és rábírni akarunk. Ideje talán teret engedni a több gyönyörködtetésnek. Nem öncélúan, nem az élménytársadalom nyomásának engedve, hanem az evangélium személyessé tételének, a változást előidéző erőt, az ihletést felmutató szándékkal.