Oláh Róbert

Nincs intézményi hovatartozási adat.

Publikációk: 1.5

Nincs intézményi hovatartozási adat.

Publikációk: 1.5

Oláh Róbert (szül. 1979) a Szegedi Egyetemen szerzett történelem–könyvtár szakos, valamint régikönyves könyvtáros diplomát. A Miskolci Csulyak István és Tofeus Mihály református lelkészek könyves műveltsége című PhD doktori értekezését 2016-ban védte meg a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskolájában summa cum laude minősítéssel. 2003-tól a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának régi könyves munkatársa, 2017-től tudományos igazgatóhelyettese. A MTA Könyvtörténeti Munkabizottságának tagja. Kutatási területei: kora új- kori művelődés-, egyház- és irodalomtörténet, könyv-, könyvtár-, olvasás- és nyomdászattörténet, valamint határterületeik.

Oláh Róbert publikációi

Az elmúlt évtizedekben megnőtt az érdeklődés a kora újkori református identitás alkotóelemei iránt. Kevesebb figyelem fordult az „önelnevezés” irányába. Meghatározó volt ifjabb Révész Imre (1889–1967) 1934-ben megjelent tanulmánya, amely bemutatta, hogy idővel miként lett az egyháztörténeti hagyományokon alapuló eretnekbélyegből karakteres nemzeti vonással rendelkező értékjelző. A szerző a református egyházak között kivételként határozta meg a magyarországi gyakorlatot, ahol a felekezet (nem hivatalosan) önmagára is alkalmazta a Kálvin nevéből képzett, eredetileg negatív jelzőt. Korábban teológusaink kifejezetten tiltakoztak ellene, és helyette a „keresztyén”, a „helvét hitvallású”, az „evangelicus” és az „ortodoxa reformata” elnevezéseket használták. Ezúttal a „kálvinista” jelzőt tesszük a vizsgálat tárgyává a 17. századi református teológiai szövegekben.

SzaktanulmányReformátus Szemle 112.5 (2019)