A Magyar Református Énekeskönyv új dicséretanyagának általános elemzése

Összehasonlítva a két énekeskönyvben fellelhető énekek eredetét, stílusréte­gét, szembetűnő a különbség, különösen az 1921-es énekeskönyvben lévő 19. századi dallamok, illetve a 18–19. századi ad notam énekek mennyisége. A MRÉ szerkezetében viszont a súlypont a reformáció korabeli, valamint a német korál­dallamokon nyugszik, s ezt megközelíti az angolszász és romantikus énekanyag. A többi értékes középkori, barokk és 20. századi énekörökség is jelképes arány­ban van jelen. Amikor énekeskönyv-revízióra kerül sor, nem elég csupán elhagyni kevés­bé használt vagy gyengének minősített énekeket, hanem – amennyiben ezeknek tartalmi, szövegbeli, funkcióbeli szerepe meggyengült – helyükbe újakat szük­ges tenni. Közel negyedszázada megjelent új énekeskönyvünkre is így kell tekintetünk, „nyereségként” kapott énekanyagát pedig újra és újra fel kell fedeznünk és hasznossá tennünk istentiszteleti alkalmainkon.

Tartalom bibliográfiai hivatkozása

Orosz Otília Valéria: A Magyar Református Énekeskönyv új dicséretanyagának általános elemzése. In: Református Szemle 113.6 (2020), 569--587

Teljes szöveg (HTML)

A Királyhágómelléki és az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezetei idestova két évtizede váltottak énekeskönyvet. A partiumi térségben korábban használt 1921-es énekeskönyv és az 1923-as kolozsvári énekeskönyv leváltása új fejezetet nyitott az egyházi éneklés területén a harmadik évezred küszöbén. Mint minden énekeskönyvváltás, ez a legutóbbi is hosszú ideig tartó megújulási folyamatot jelent a gyülekezeti éneklésben. Közel egy negyedszázad elteltével érdemes mérlegelni e váltás eredményeit, előnyeit és hátrányait.

Tartalmát tekintve mindkét korábban használt énekeskönyv sokkal szegényebb volt a világénekeskönyvnek szánt utódjánál. E Magyar Református Énekeskönyvről (MRÉ)[1] számos tanulmány készült már. Ezek történeti,[2] tartalmi,[3] dallamközlési,[4] nyomdatechnikai szempontból értékelik az új énekeskönyvet, illetve zsoltárközlését,[5] az énekek származását, rétegek szerinti felosztását[6] és eszkatológiai kitekintését vizsgálják.[7] Ezek mellett olyan összehasonlító és elemző tanulmányok is születtek, amelyek a MRÉ-et az 1948-as magyarországi[8] és az 1923-as kolozsvári énekeskönyvvel hasonlítják össze.[9] Szakdolgozat született a MRÉ Erdélyben,[10] s ezen belül Maros megyében történő bevezetéséről,[11] valamint arról is, hogy a régi református egyházi énekek miképpen maradtak meg a népi emlékezetben.[12] Tanulmány jelent meg a MRÉ tárgymutatójáról,[13] az énekeskönyvekben előforduló kontrafaktumokról,[14] és a megjelenését követő években sok szó esett előnyeiről és hátrányairól. A tanulmányok szerzői általában elismerték a MRÉ kétségtelen érdemeit, de több tekintetben is bírálták a mindössze egy év alatt elvégzett válogatást.[15] Fájlalták, hogy a válogatásból kimaradt közel száz olyan régi magyar ének, amely viszont megvan az 1948-as magyarországi énekeskönyvben.[16] Érthető, hogy azok az egyháztestek, amelyek minőségileg jobb énekeskönyvvel rendelkeztek, nem tértek át a MRÉ gyülekezeti használatára. Magyarország, Felvidék, Délvidék számára visszalépést jelentett volna a MRÉ bevezetése. Ez a „hiátus” sok olyan vitát eredményezett, amely részben a szakemberek, részben a gyülekezeti tagok között okozott szakadást, az egyszerű, templomba járó és énekelni szerető hívek körében pedig felháborodást vagy éppen megbotránkozást szült. Az 1923-as kolozsvári énekeskönyv a zsoltárokkal együtt 288 éneket számlált: 40 zsoltárt és 248 dicséretet. Az 1921-es énekeskönyv – a 150 zsoltár mellett és néhány eredeti dallam kivételével 398 dicséretet tartalmazott a később hozzátoldott Új énekek fejezettel együtt. A MRÉ mind a 150 zsoltárt közli az eredeti dallamokkal, a dicséretek számát pedig 354-re gazdagítja a kötet végén megjelenő kánonokkal, és ezzel új korszak kezdődik a két romániai magyar református egyházkerület gyülekezeti énekgyakorlatában.

A MRÉ nyomtatása és bevezetése

A MRÉ bevezetése akkor következett be a partiumi és erdélyi gyülekezetekben, amikor a jó ügy felkarolása nyomán a két kerület közös zsinata is kimondta az énekeskönyv ajánlását és gyülekezeti használatra való engedélyezését,[17] ezt pedig az 1996-os kiadás szintén magyarországi utánnyomása[18] követte.

Az énekeskönyvváltás nem volt egyszerű feladat. Az Erdélyi Református Egyházkerületben gondot okozott a genfi zsoltárok eredeti ritmus és dallam szerinti éneklése, mivel az 1923-as kolozsvári énekeskönyv kiegyenlített ritmussal közölte az énekeket, és némely esetben, ahol a dallamokban terc hangközű lépések voltak, a melizmatikus éneklésre emlékeztető, átfutó hangokat iktattak be. Számos gyülekezetben mai napig az 1923-as kolozsvári énekeskönyv ritmus- és dallamközlése szerint éneklik az énekeket.

A gyülekezetek ajkán többféle dallamváltozat él. Ezt a MRÉ is tükrözi, ugyanis egyes énekeknél két- vagy háromféle dallamot is közöl, hogy minden tájegység a saját változatát énekelhesse. Ugyanakkor a kántori gyakorlat vagy éppen a kántorok hiánya örökített át a nép ajkán olyan régi dallamokat, amelyek szájhagyomány útján szálltak át apáról fiúra. Érdekes tapasztalat egy-egy falusi temetésen hallani, hogyan éneklik például a 90. zsoltárt vagy a régi énekeskönyv temetési énekeit. Királyhágómellék némely egyházmegyéjének gyülekezetei az erdélyi hagyományt őrzik a mai napig, ugyanis korábban az erdélyi énekeskönyvet használták.

Az Erdélyi Református Egyházkerület már 2000-ben elkezdte a MRÉ nyomtatását, míg a Királyhágómelléken csak 2005-ben született erre vonatkozó határozat.[19] Az időközben eltelt mintegy 6 év alatt a Királyhágómellék gyülekezetei Kolozsvárról szerezték be a szükséges példányokat. Ez a folyamat a 18–19. században végbement orgonaépítéshez hasonlítható, amely során – minden tiltás ellenére – egyre több helyen építettek orgonát. A zsinatnak végül tudomásul kellett vennie a megépített, „bécsúszott”[20] orgonák meglétét, engedélyeznie kellett az orgonaépítést, és már csak ahhoz a feltételhez köthette, hogy az orgonistáknak megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük. Ehhez hasonlóan az énekeskönyvet is már 1996-ban megszerkesztették, meg is jelent, de hivatalosan csak később rendelték el a bevezetését. De mielőtt kötelező érvénnyel elrendelték volna bevezetését az istentiszteleti használatba, már elkezdődött az abból való éneklés, és folyamatosan tanulták az „új énekeket”.[21] A MRÉ, az „új énekeskönyv”, a „találkozós énekeskönyv”, a „világénekeskönyv” elindult hódító útjára.

A 2006-os esztendő arról is nevezetes Királyhágómelléken, hogy a Magyarországi Református Egyház ekkor szervezte meg Nagyváradon a Magyar Református Egyházzenei Konferenciáját a Református Egyházzenészek Munkaközösségének (ReZeM) közreműködésével. Ennek témája éppen a MRÉ volt. Ez a konferencia egybeesett az I. Nagyváradi Kántorképző Tanfolyammal, amely azt is jelezte, hogy az egyházkerület konkrét lépést tett a MRÉ bevezetése felé. A MRÉ megjelenése és bevezetése tehát ösztönözte a kántorképzés intézményes, nyári tanfolyam formájában történő indulását. Ez a szükségszerűen beindult képzési forma abban segítette a már szolgálatban álló kántorokat, hogy megismerjék a MRÉ anyagát, tanulják meg annak szakszerű kíséretét, és kezdjék tanítani az új énekeket a gyülekezetekben.

De vajon újak-e az „új énekek”? A MRÉ dicséretanyagának számbavétele után összehasonlító táblázat készült, amely az 1921-es énekeskönyvhöz viszonyítva vizsgálja az újonnan beszerkesztett dicséreteket. Ezt az összehasonlító táblázatot aztán össze lehetett vetni az 1923-as kolozsvári énekeskönyv anyagával is, és a meglepő eredmény az volt, hogy ugyanaz a dicséretanyag került „nyereségként” az erdélyi gyülekezetek használatába is, mint Királyhágómelléken. Három ének esetében találunk két-két variánst: Krisztus Urunknak áldott születésén; A Krisztus mennybe felméne (A pünkösdnek jeles napján); Adj békességet, Úr Isten, míg az Örvendezzen már e világ kezdetű éneknél három változat is bekerült. A következőkben 175 éneket vizsgálunk meg az Új énekek csoportjában. Ezek közül 33 ad notam, tehát kölcsöndallamra írt ének, 142 pedig újonnan bekerült, saját dallammal rendelkező dicséret.

Szöveg- és dallamszerzők, műfaji besorolás

Az énekek szöveg- és dallamszerzőinek feltüntetésekor a MRÉ az 1948-as énekeskönyvben közölt adatokat vette figyelembe. A névalakok és dallamközlések hiányosságait és hibáit Fekete Csaba korrigálta.[22] A szövegek eredetére és a dallamforrásokra vonatkozó adatokat Csomasz Tóth Kálmán,[23] Papp Géza,[24] Dobszay László,[25] H. Hubert Gabriella[26] írásaiban találjuk meg. Csomasz Tóth Kálmán A XVI. század magyar dallamai (Régi magyar dallamok tára, I) című mun-kájának átdolgozott kiadása 2017-ben, a reformáció 500. évfordulóján látott napvilágot két kötetben. Ezt Ferenczi Ilona rendezte sajtó alá,[27] miután a legújabb kutatási eredmények szerint pontosította az eredeti kötetben közölt adatokat.

Az énekek műfaji besorolása Dobszay László A magyar népének című munkája alapján készült. Ezután az újonnan bekerült 175 dicséretet vizsgáljuk összevont műfaji besorolásban: a) középkori eredetű népénekek; b) reformációkori magyar és közép-európai eredetű népénekek; c) 16–18. századi német koráldallamok; d) 17–18. századi magyar és európai énekek; 18–19. századi angolszász, francia és skandináv romantikus énekek; e) 20. századi, főleg magyar szerzemények.

a) Középkori eredetű népénekek

Énekeink legkorábbi rétege egyrészt az a gregorián liturgikus örökség, amely az első századok óta folyamatosan jelen van népénekek sorában, és ezt írásos emlékek is igazolják.[28] Ugyanakkor idetartozik néhány középkori kanció is, mint például A Krisztus mennybe felméne (239), Ez nap nékünk dicséretes nap (195), Jöjjetek Krisztust dicsérni (199).

A MRÉ új dicséretanyagának középkori eredetű énekei

Uram Isten, siess (165); Dicsőség az Atyának (171); Ó jöjj, ó jöjj Immánuel (185; himnusz), Küldé az Úr Isten (186); Örvendezzen már e világ (211a); Királyi zászlók lobognak (217); Istennek Báránya (308); Adj békességet, Úr Isten (330 a,b). Összesen 8 ének.

b) Reformációkori magyar és közép-európai eredetű népénekek

A reformáció korának egyik értékes hozadéka az anyanyelvűség, amely a bibliafordítások és imádságos könyvek megjelenése mellett nagy hangsúlyt fektet az egyházi és világi énekek feljegyzésére is. A 16. századi énekeskönyvek egyrészt a középkori kanciókat tartalmazzák, másrészt megjelenik a históriás énekstílus is, amelybe Tinódi Cronicája és a Hofgreff krónikás gyűjtemény dallamai tartoznak.[29] Ide soroljuk a humanista metrikus dallamokat is. A jellegzetes szaffói versforma nyomon követhető például a Siess, keresztyén (404), illetve a Nagy hálát adjunk kezdetű énekeinknél. Az egyező szótagszám miatt ezek egymás dallamára is énekelhetőek.

A MRÉ új anyagának reformáció korabeli énekei

Új világosság jelenék (189); Jer, mindnyájan örüljünk (190); Krisztus Urunknak (erdélyi változat, 201b); Nékünk születék mennyei király (210); Örvendezzen már e világ (211b, középkori gyökerű); Feltámadt a mi életünk (231); Krisztus ma feltámada (237); A pünkösdnek jeles napján (242); Jövel Szentlélek Isten, tarts meg (248); Mi kegyes Atyánk (273); Jézus Krisztus, szép fényes hajnal (279); Reménységemben hívlak (283); Bocsásd meg Úr Isten (300); Mindenható Úr Isten (306); Seregeknek hatalmas nagy Királya (309a; szövege reformációkori, 17. század; dallama népi gyökerű); Az Úr Isten az én reménységem (313); Örök nagyhatalmú (323); Adj már csendességet (329; dallama népi eredetű); Emlékezzél Úr Isten (332); Fohászkodom (333); Hallgass meg minket, nagy Úr Isten (336); Ne hagyj elesnem (340); Irgalmazz, Úr Isten (342); Az Úr Istent magasztalom (355); Drága dolog az Úr Istent dicsérni (356); Mely igen jó (362); Mindenkoron áldomaz én Uramat (364); Téged Úr Isten (369); Isten szelíd szolgája (377); Jer, dicsérjükaz Istennek Fiát (379); Jézus Krisztus egy Mesterünk (382); Mindenek meghallják (392); Ó, én két szemeim (402); Semmit ne bánkódjál (403); Siess, keresztyén (404), Nagy hálát adjunk (414). Összesen 36 ének.

c) 16–18. századi német koráldallamok

A 16. századi német koráldallamok csak kis számban kerültek be a magyarországi énekeskönyvekbe, a reformáció korának gazdag magyar énektermése mellett nem igazán volt igény ezekre. Ennek a századnak koráldallamai először az evangélikus énekeskönyvekben hódítottak teret, magyar fordításban pedig csak a 19–20. században kerültek be énekeskönyveinkbe.[30]

A 17. században megváltozik a német korálok stílusa, ez pedig változást jelent mind a szöveg, mind dallam tekintetében. A korálok szövegében, mivel tematikájuk sajátos, az egyéni kegyesség nyer kifejezést, és ebben a barokk kor érzelmes, dallamos, jellegzetes motivikája és ritmusvilága érzékelhető. Míg a 16. században a korálok leginkább gregorián gyökerekkel[31] rendelkeztek, a 17. századi dallamváltozásokat a hármashangzatok felbontásában, a dúr-moll tonalitás megszilárdulásában láthatjuk.

Számos korál magyar fordítása a Zöngedező mennyei kar (1696), majd az Új zengedező mennyei kar (1743) című evangélikus gyűjteményben látott először napvilágot. A dallamközlés híján az feltételezhető, hogy a később meghonosodott koráldallamok is korábbi eredetűek.

Számos zeneszerző írt koráldallamokon alapuló műveket. A legismertebbek J. S. Bach négyszólamú korálfeldolgozásai,[32] a kantáták, passiók és oratóriumok, de igen értékesek Dietrich Buxtehude, Johann Pachelbel, Felix Mendelssohn-Bartholdy és mások művei is.

A MRÉ új anyagának koráldallamai

Urunk Jézus, fordulj hozzánk (168); Áldjuk Istent végével (170); Ti keresztyének, dicsérjétek Istent (173); Jöjj, népek Megváltója (181; német korál); Várj, ember szíve készen (184, francia eredetű dallam, de ma német korálként énekeljük); Szép tündöklő hajnalcsillag (187); Jöjjetek Krisztust dicsérni (199; középkori eredetű német korál); Jézus, világ Megváltója (215); Ó, Krisztus, láttam szenvedésed (225); Felvirradt áldott szép napunk (227); Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét (246); Jövel, teremtő Szentlélek (252; német korál); Erős vár a mi Istenünk (254a); Örök élet reggele (282); Már nyugosznak a völgyek (285); Bűnösök, hozzád kiáltunk (301); Hallgasd meg, Jézus Krisztus (335); Jézus, vigasságom (380); Hozzád jövök, ó Mesterem (384); Jézusom, ki árva lelkem (385); Úr Jézus, hozzád kiáltunk (387); Gondviselő jó Atyám vagy (391a); Mind jó, amit Isten tészen (393), Úr Isten, te tarts meg minket (395; német korál); Hagyjad az Úr Istenre (397); Légy csendes szívvel és békével (400a); Ébredj, alvó (416); Jer, Krisztus népe nagy vígan (429); Testvérek, menjünk bátran (480); Fölkelt immár a szép hold (486).

Összesen 30 ének. Ezek között van 16. századi (reformációkori), és vannak későbbi dallamok, összességében három évszázad német koráldallamai.

d) 17–18. századi magyar és európai énekek

A 17. századi énekeskönyvek nagyrészt a 16. század énekanyagát örökítették át. A reformáció kiszorította a gregorián anyagot és a genfi zsoltárokat, a magyar reformátori énekeket és a német korálokat részesítette előnyben. Ebben az időszakban igen sok, kölcsöndallamra írt ének jelenik meg. A tonális rendszer megjelenése és megszilárdulása új stílust hozott az egyházi éneklésbe. Ennek az új barokk anyagnak egyik darabja a Győzelmet vettél kezdetű húsvéti ének, amelynek dallamát Georg Friedrich Händel szerezte. Ezt a Nézd a győztest kezdetű győzelmi dalt eredetileg az 1747-ben írt, Józsua címet viselő oratóriumának részeként írta, 1751-ben pedig győzelmi kórusként illesztette be a Júdás Makkabeus című oratóriumába, amelyet 1746-ban komponált. (1884-ben Edmond Louis Budry dolgozta át önálló himnusszá.)

A MRÉ új anyagának barokkos dallamai

Ó, jöjjetek, hívek (203); Győzelmet vettél (232); Úr Jézus, mi idvességünk (263); Ó irgalmas Isten (345; 18. századi magyar szöveggel, dallama a genfi zsoltárok családjába tartozik); Meghódol lelkem (361); Krisztusom, kívüled386. Pécseli Király Imre könyörgő éneke, amely a históriás énekek 12-es sorszerkezetét használja, és amelyet egy Pálóczi Horváth Ádám által 1813-ban lejegyzett, sitaró stílusú dallammal kapcsoltak össze. Dobszay László a 18. század régies dallamai között tárgyalja); Csillagfényes éjszakán (440; francia barokk); Krisztus, virágunk (450); A keresztfához megyek (442, dallama 18., a szövege 19. századi). Összesen: 9 ének.

e) 18–19. századi angolszász, francia és skandináv romantikus énekek

A 18–19. században megjelent énekeskönyvek szerkesztési elvei, a teológiai racionalizmus és a 19. század végén elindult ébredési mozgalmak a külföldről importált és elsősorban angolszász énekek térhódításának adtak helyet. Dallamaik közül Halld, mint zeng az egész ég (438) kezdetű énekünk érdemel figyelmet. Szövegét Charles Wesley (1707–1788) írta 1734-ben (ford. Victor János), és énekeskönyvünkbe a Felix Mendelssohn-Bartholdy által szerzett dallammal került be. A dallamot a szerző 1840-ben Lipcsében mutatta be a Gutenberg-fesztiválon.

A MRÉ angolszász, francia és skandináv romantikus énekei

Áll a Krisztus szent keresztje (213; angolszász himnusz); Isten élő Lelke, jöjj (250; angolszász himnusz); Ó lelkem szent napsugara (295; angolszász himnusz); Szelíd szemed, Úr Jézus (310; skandináv romantikus ének); Lelki próbáimban (339; angolszász himnusz); Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr (341; angolszász himnusz); Ó, Ábrahám Ura (366; angolszász himnusz); Hű pásztorunk (372; angolszász himnusz); Úr Jézus, nézz le rám (374; angolszász himnusz); Emeljük Jézushoz szemünk (376; francia romantikus ének); Lelkem drága Jézusa (388; angolszász himnusz); Zengd Jézus nevét (390; angolszász himnusz); Mily jó, ha bűntől már szabad (413; angolszász himnusz); Hinni taníts, Uram (425; angolszász himnusz); Szólsz hozzám, Istenem (434; francia romantikus ének); Halld, mint zeng az egész ég (438; angolszász himnusz); Én nem tudom (443; angolszász himnusz); Jézus nyájas és szelíd (447; angolszász himnusz); Isten testbe szállt szerelme (448; angolszász himnusz); Jézus, te égi szép (449; skandináv romantikus ének); Szent vagy, szent vagy, szent vagy (456; angolszász himnusz); Mindig velem, Uram (461; angolszász himnusz); Hű Jézusom kezébe (464; angolszász himnusz); Jézus hív, bár zúg, morajlik (465; angolszász himnusz); Most, most, még ifjúkorodban (472; angolszász himnusz); Velem vándorol útamon Jézus (482; skandináv romantikus ének); Fenn a mennyben (484; angolszász himnusz); Ó, terjeszd ki Jézusom (487; skandináv romantikus ének). Összesen: 28 ének.

Figyelemre méltó, hogy ezek közül 18 ének az 1948-as énekeskönyvbe is bekerült. Ehhez képest a MRÉ a következő énekeket hozta ebből a csoportból: Halld, mint zeng az egész ég (438); Én nem tudom (434); Isten testbe szállt szerelme (448); Jézus, te égi szép (449); Mindig velem, Uram (461); Hű Jézusom kezébe (464); Most, most, még ifjúkorodban (472); Velem vándorol útamon Jézus (482); Fenn a mennyben (484); Ó, terjeszd ki Jézusom (487). Összesen 10 új ének.

f) 20. századi, főleg magyar szerzemények

A 19. századi népénekek repertoárja, a „rendelésre írt” énekek tömkelege kiszorította az addigi népénekeskönyvek hagyományos rétegét. Az osztrák klasz-szicizmus stílusában írt énekek térhódítása és a 19–20. század fordulójának ébredési mozgalmai pedig egy olyan stílust honosítottak meg, amely a „külföldi egyházi divattermés tarka anyagát” is beengedte.[33] Ezt próbálják ellensúlyozni a 20. század énekeskönyvei, amikor ahhoz az örökséghez nyúlnak vissza, amely egy századdal korábban a történelmi énekhagyományt jelentette. E század népének-története egybeesik a népzene felfedezésével és a magyar kórusmozgalommal. Ezen a ponton talán nem haszontalan megemlíteni a dallamszerzőket is.

A MRÉ-be átvett új dallamok


Uram, közel voltam hozzád (230; Berkesi Sándor); Hatalmas Isten (334; Gárdonyi Zsolt); Mikoron Dávid (338; Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus); Mennyei seregek (363; Balla Péter); Halld meg, bűnös ember (418; Máté János); Áldó hatalmak (459; Vizi István); Siessetek, hamar lejár (474; Füle Lajos); Új szívet adj (475; Balla Péter); Íme, lészen a kései korban (485; Fritz Mehrtens), Áldásoddal megyünk (488; ismeretlen szerző). Összesen: 10 ének.


Kánonok:
16 ének, melyből 2 magyar, 11 külföldi és 3 ismeretlen dallam.

Ad notam énekek

Az ad notam, azaz kölcsöndallamra írt énekek használatáról azt szükséges megjegyeznünk, hogy ezeknek is van létjogosultságuk, különösen, ha azt vesz-szük figyelembe, hogy a leggyakrabban használt énekcsoport részét képezik, mivel a templomba járó és imádkozó hívek mindennapi kegyességének is részévé váltak. A 19. században megjelent énekeskönyvek viszont annak bizonyságai, hogy a „rendelésre írt” énekek sokszor szorítottak ki értékes dallamokat, és ez nyilvánvalóan dallami elszegényedést is eredményezett.

A MRÉ új dicséretanyagának ad notam énekei

Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme (169; reformációkori); Kapuk, emelkedjetek (182; 18. századi); Karácsony ünnepében (200; reformációkori); Ez esztendőt áldással (207; reformációkori); Jézus meghalt bűneinkért (234; 18. századi); A Krisztus mennybe felméne (239; reformációkori, középkorból származó kanció); Úr Jézus, ki mennybe fölmentél (241; 19. századi magyar); Jézus az ígéretet ím bételjesíted (247; 19. századi magyar); Úr Isten, kérünk tégedet (256; reformációkori); Én lelkem, ébredj fel (259; 18. századi); Alleluja, alleluja (272; 19. századi magyar); Lásd, Urunk, egy nap újra eltűnt (287; német korál); Nagy hálát adunk kegyes Atyánk (293; reformációkori); Istenem, én nagy bűnös ember (305; német korál); Tisztítsd meg szíved (311; dallamma reformációkori, szövege 20. századi magyar); Az élet nékem Krisztus (315; német korál, és ez az eredeti szövege!); Csak vándorút az életem (316; 18. századi idegen); Mi Atyánk, ó, kegyes Isten (343; német korál); Dicsértessék, Uram (351; reformációkori); Dicsérlek téged, idvezítőmet (352; 18. századi magyar); Egek nagy királya (358; német korál); Magasztalja az én szívem (360; reformációkori); Végtelen irgalmú szetséges Úr Isten (371; reformációkori); A mi szívünk csak tehozzád (373; német korál); Jézus, édes emlékezet (381; 18. századi magyar); Kegyelmes Isten (394; reformációkori); Forog a szerencse (396; reformációkori); Ne csüggedj el kicsiny sereg (401; német korál); Adjunk hálákat az Atya Istennek (409; reformációkori); Ébredj, bizonyságtévő lélek (417; német korál); Boldogok, akik lelki szegények (422; reformációkori); A keresztfához megyek (424; dallama reformáció kori, szövege 20. századi magyar); Hiszek egy Istenben (426; reformációkori). Öszszesen: 33 ének. Ezek között 16 reformációkori, 8 német korál, 6 darab 18. századi, 3 pedig 19. századi magyar.

Az 1921-es énekeskönyvből elmaradt énekek
rövid jellemzése

A következőkben, akárcsak a MRÉ új anyagának vizsgálatánál, az 1921-es énekeskönyvből kimaradt dicséretanyagot vesszük górcső alá, hogy láthatóvá tegyük a „veszített” énekanyag és a „kapott” énekek közötti műfaji és értékbeli különbségeket.

Ahhoz, hogy az 1921-es énekeskönyvből kimaradt énekeket is rétegenként tudjuk megvizsgálni, szükséges külön csoportban tárgyalni az eredeti dallammal rendelkező és az ad notam énekeket. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk azt is, hogy van egy dallami és egy szövegbeli rétegződés. Az ad notam énekek nagy száma előrevetíti, hogy a vizsgált énekek nagy hányada 19. századi. A 214 énekből 10,8% saját dallammal rendelkezik, 89,2% pedig kölcsöndallamra írt ének.[34] Ezek közül 3 a Dicséretek fejezetből (1–294), 12 a Temetési énekek fejezetből átvett dallam, az erdélyi énekeskönyvből korábban átvett dallamok száma pedig 8. Összesen: 23 dallam.[35]

A 24 saját dallammal rendelkező, kimaradt ének rétegei a következők:

18. századi énekek: 12. 10 dallam a debreceni, 1 a pápai, 1 pedig a sárospataki halottaskönyvből (50%);

angolszász énekek: 283, 293, 367, 382, 384, 387, 392, 393, 395 (37,5%);

erdélyi énekeskönyvből átvett énekek: 98, 304, 398 (12,5%).

Kimaradt továbbá 190 ad notam ének, az alábbiak szerint:

A zsoltárdallamokra írt 129 ad notam ének és előfordulásuk száma:

3/1, 5/1, 8/3, 16/2, 19/1, 23/5, 24/2, 25/3, 27/1, 28/1, 30/3, 32/2, 33/5, 34/2, 35/3, 36/2, 38/2, 39/2, 42/17, 50/4, 65/5, 66/8, 75/3, 77/5, 81/1, 84/7, 89/4, 90/1, 91/1,102/5, 103/2, 104/1, 105/2, 116/2, 119/10, 134/1, 135/3, 137/2, 138/3, 141/1.

A kimutatás értelmében a legtöbbször használt zsoltárdallamok:

23 (5), 25 (3), 33 (5), 35 (3), 42 (17), 65 (5), 66 (8), 75 (3), 77 (5), 84 (7), 89 (4), 102 (5), 119 (10), 135 (3), 138 (3).

Dicséretdallamokra írt 54 ad notam ének és előfordulásuk száma:

Mondjatok dicséretet/1; Mindenható leborulva/2; Alleluja, alleluja/1; Ó áldandó Szentháromság/3; Ez élet csak füst és pára/3; Jövel Szentlélek Úr Isten/3; Szűkölködünk/3; Örök Isten/3; Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli/2; Nagy Isten, téged imád/2; Krisztus, ki vagy nap és világ/1; Seregeknek hatalmas nagy királya/1; Neszállj perbe/3; Légy csendes szívvel/1; Nagy Isten, téged imád/2; Erős várunk/1; Térj magadhoz, drága Sion/2; Ó, Úr Jézus, mennyi bánat/1; Atya, Fiú, Szentlélek/1; Vigyázz halálodra/1; Krisztus én életemnek/1; Szomorú a halál/2; Én Istenem, sok nagy bűnöm/2; Örül mi szívünk/1; Életemnek végső napját/1; Már elmégyek/1; Himnusz/1; Kegyes Jézus/4; Mi szent Atyánk/1; Ó ártatlanság Báránya/1; Szent vagy örökké/1; Könyörögjünk az Istennek/1.

Az ad notam énekek tehát 19. századi, rendelésre írt alkalmi énekek, amelyeknek szövege nem vethető össze sem a reformátori énekörökséggel, sem azokkal a hitvalló dicséretekkel, amelyek más népek énekei közül kerültek hozzánk, és személyes hitélményt követően láttak napvilágot.

Az 1921-es énekeskönyv rétegei

Az énekeskönyv tárgymutatója, szöveg- és dallamszerzőinek jegyzéke sokat segít az énekek műfajának meghatározásában. A korábban említett tanulmányok mellett különösen a régi réteg elhatárolásánál vettük figyelembe az újabb kutatási eredményeket is.[36] Mindezek értelmében a stílusrétegeket a következőképpen állapítottuk meg:

  1. középkori eredetű: 4 ének, 1%;
  2. reformációkori magyar és európai: 28 ének, 7%;
  3. 17–18. századi német korálok: 16 ének, 4%;
  4. 18–19. századi énekek: 43 ének, 10,8%;
  5. angolszász énekek: 17 ének, 4,2%;
  6. 18. századi ad notam: 126 ének, 31,6%;
  7. 19. századi ad notam: 133 ének, 30,9 %.

Összegzés

Összehasonlítva a két énekeskönyvben fellelhető énekek eredetét, stílusrétegét, szembetűnő a különbség, különösen az 1921-es énekeskönyvben lévő 19. századi dallamok, illetve a 18–19. századi ad notam énekek mennyisége. A MRÉ szerkezetében viszont a súlypont a reformáció korabeli, valamint a német koráldallamokon nyugszik, s ezt megközelíti az angolszász és romantikus énekanyag. A többi értékes középkori, barokk és 20. századi énekörökség is jelképes arányban van jelen.

Amikor énekeskönyv-revízióra kerül sor, nem elég csupán elhagyni kevésbé használt vagy gyengének minősített énekeket, hanem – amennyiben ezeknek tartalmi, szövegbeli, funkcióbeli szerepe meggyengült – helyükbe újakat szükséges tenni. Közel negyedszázada megjelent új énekeskönyvünkre is így kell tekintetünk, „nyereségként” kapott énekanyagát pedig újra és újra fel kell fedeznünk és hasznossá tennünk istentiszteleti alkalmainkon.

Felhasznált irodalom

Bach, Johann Sebastian: 389 Choral-gesänge für gemischten Chor. EB 3765. Veb Breitkopf & Härtel Musikverlag, Leipzig 1983.

Béres Levente: A Magyar Református Énekeskönyv eszkatológiájának kritikai vizsgálata. Magiszteri dolgozat rendszeres teológiából. Témavezető tanár: dr. Visky S. Béla. Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár 2019 [kézirat].

Benkő András: A Magyar Református Énekeskönyv. (Kiadja a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, Bp. 1996.) In: Molnár János – Adorjáni Zoltán (szerk.): Erdélyi református naptár az 1998. évre. Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár 1998, 87–94.

Benkő Timea: Régi-új énekek. A kontrafaktum módszere gyülekezeti énekekben egykor és ma. In: Studia Doctorum Theologiae Protestantis, 9. (2018/1), 70–84.

Egyházkerület célkitűzései. Egyebek, 4. pont. Egyházzenei reform In: Partiumi Közlöny, XVI. (2006/6), 4.

Csomasz Tóth Kálmán: A XVI. század magyar dallamai. Régi magyar dallamok tára, 1. Akadémiai Kiadó, Budapest 1958.

Csomasz Tóth Kálmán: Maróthy György és a kollégiumi zene. Akadémiai Kiadó, Budapest 1978.

Csomasz Tóth Kálmán: A XVI. század magyar dallamai. 2. átdolgozott, bővített kiadás. I–II. Sajtó alá rendezte Ferenczi Ilona. Akadémiai Kiadó, Budapest 2017.

Dobszay László: A magyar népének. Egyetemi Kiadó, Veszprém 1995.

Benkő Timea: Régi-új énekek. A kontrafaktum módszere gyülekezeti énekekben egykor és ma. In: Studia Doctorum Theologiae Protestantis, 9. kötet (2018/1), 70–84.

Fekete Csaba: A Magyar Református Énekeskönyv ’96 értékelése. In: Magyar Egyházzene, IV. (1996–1997/2), (247–252) 246.

Fekete Csaba: Találkozós énekeskönyv. Istentiszteleti életünk paraméterei. In: Zsoltár, 3. (1996/4), 2–14.

Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének. Universitas Kiadó, Budapest 2004.

Magyar Református Énekeskönyv. Szerkesztette a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának Himnológiai Bizottsága. Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, Budapest 1996.

Magyar Református Énekeskönyv. Szerkesztette a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata. Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, Budapest 2000.

Nagy Norbert Levente: Régi református egyházi énekek a népi emlékezetben. In: Kolumbán Vilmos József (szerk.): A reformáció öröksége. Egyháztörténeti tanulmányok. Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 24. Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár 2018, 160–175. [Magiszteri dolgozat egyháztörténetből. Témavezető tanár: dr. Kolumbán Vilmos József, Benkő Timea. Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár 2017 [kézirat].]

Orosz Otília Valéria: Az 1921-es énekeskönyv és az 1996-os Magyar Református Énekeskönyv énekanyagának összehasonlító elemzése. In: Magyar Egyházzene, XXV. (2016–2020/1–5) [előkészületben].

Orosz Otília Valéria: Az új Magyar református énekeskönyv bevezetéséről. In: Érmelléki Református Egyházmegye. (2012. április 28., szombat) http://ermellek.blogspot. com/ 2012/04/ (2020. márc. 31.)

Orosz Otília Valéria – Péter Éva: Az új énekeskönyv bevezetésének tapasztalatai az Erdélyi Református Egyházkerületben. In: Magyar Egyházzene, XIX. (2011–2012/4), 440441.

Papp Géza: A XVII. század énekelt dallamai. Régi magyar dallamok tára, 2. Akadémiai Kiadó, Budapest 1970.

Péter Éva: Az új énekeskönyv. In: Református Szemle, 96. (2003/5), 459–472.

Péter Éva: Énekeink történelmi rétegződése. In: Studia Universitatis Babeş–Bolyai, Theologia Reformata Transylvaniensis, XLVI. (2001/2), 122–136.

Péter Éva: Kozma Zsolt: A Magyar Református Énekeskönyv tárgymutatója. In: Református Szemle, 109.(2016/4), 442–443 [recenzió].

Péter Éva: Református gyülekezeti énekek az erdélyi írott és szájhagyományos forrásokban. Egyetemi jegyzet. Református Tanárképző egyetemi jegyzetek IV. Presa Universiteană Clujeană, Kolozsvár 2008.

Rácz Lóránd Márton: A Magyar Református Énekeskönyv anyagának történeti háttere, rétegződése és értékelése. Szakdolgozat. Szaktanár: Leopold László. Partiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad 2010 [kézirat].

Szabó Attila: Zsoltáréneklés a magyar református istentiszteleten. Magiszteri dolgozat gyakorlati teológiából. Témavezető tanár: dr. Kiss Jenő. Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár 2014 [kézirat].

Wagner Henrietta: Az új énekeskönyv hatása Erdély Maros megyei református gyülekezeteiben. Licenciátusi dolgozat gyakorlati teológiából. Témavezető tanár: dr. Somfalvi Edit. Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár 2018 [kézirat].

 

[1] Magyar Református Énekeskönyv. Szerkesztette a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának Himnológiai Bizottsága. Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, Budapest 1996.

[2] Benkő András: A Magyar Református Énekeskönyv. (Kiadja a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, Bp. 1996.) In: Molnár János – Adorjáni Zoltán (szerk.): Erdélyi református naptár az 1998. évre. Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár 1998, 87–94.

[3] Péter Éva: Az új énekeskönyv. In: Református Szemle, 96. (2003/5), 459–472.

[4] Fekete Csaba: A Magyar Református Énekeskönyv ’96 értékelése. In: Magyar Egyházzene, IV. (1996–1997/2), (247–252) 246.

[5] Szabó Attila: Zsoltáréneklés a magyar református istentiszteleten. Magiszteri dolgozat gyakorlati teológiából. Témavezető tanár: dr. Kiss Jenő. Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár 2014 [kézirat].

[6] Ld. Péter Éva: Az új énekeskönyv. Ld. még uő: Énekeink történelmi rétegződése. In: Studia Universitatis Babeş–Bolyai, Theologia Reformata Transylvaniensis, XLVI. (2001/2),122–136. Rácz Lóránd Márton: A Magyar Református Énekeskönyv anyagának történeti háttere, rétegződése és értékelése. Szakdolgozat. Szaktanár: Leopold László. Partiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad 2010 [kézirat].

[7]Béres Levente: A Magyar Református Énekeskönyv eszkatológiájának kritikai vizsgálata. Magiszteri dolgozat rendszeres teológiából. Témavezető tanár: dr. Visky S. Béla. Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár 2019 [kézirat].

[8] Fekete Csaba: Találkozós énekeskönyv. Istentiszteleti életünk paraméterei. In: Zsoltár, III. (1996/4), 2–14.

[9] Péter Éva: Református gyülekezeti énekek az erdélyi írott és szájhagyományos forrásokban. Egyetemi jegyzet. Református Tanárképző egyetemi jegyzetek IV. Presa Universiteană Clujeană, Kolozsvár 2008.

[10] Orosz Otília Valéria – Péter Éva: Az új énekeskönyv bevezetésének tapasztalatai az Erdélyi Református Egyházkerületben. In: Magyar Egyházzene, XIX. (2011–2012/4), 440441.

[11] Wagner Henrietta: Az új énekeskönyv hatása Erdély Maros megyei református gyülekezeteiben. Licenciátusi dolgozat gyakorlati teológiából. Témavezető tanár: dr. Somfalvi Edit. Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár 2018 [kézirat]. Az új énekeskönyv királyhágómelléki bevezetéséről ld. Orosz Otília Valéria: Az új Magyar református énekeskönyv bevezetéséről. In: Érmelléki Református Egyházmegye. (2012. április 28., szombat) http://ermellek.blogspot.com/2012/04/ (2020. márc. 31.)

[12]Nagy Norbert Levente: Régi református egyházi énekek a népi emlékezetben. In: Kolumbán Vilmos József (szerk.): A reformáció öröksége. Egyháztörténeti tanulmányok. Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 24. Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár 2018, 160–175. Magiszteri dolgozat egyháztörténetből. Témavezető tanár: dr. Kolumbán Vilmos József, Benkő Timea. Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár 2017 [kézirat].

[13] Péter Éva: Kozma Zsolt: A Magyar Református Énekeskönyv tárgymutatója – recenzió. In: Református Szemle, 109.(2016/4), 242–243.

[14] Benkő Timea: Régi-új énekek. A kontrafaktum módszere gyülekezeti énekekben egykor és ma. In: Studia Doctorum Theologiae Protestantis, 9. (2018/1), 70–84.

[15] „A világénekeskönyv megítélése – a különböző nézőpontoknak megfelelően – igen sokféle. Egy azonban bizonyos: a lázas sietséggel összeszedett gyűjteményt szakmai (zenei, teológiai, esztétikai) mérlegre téve egyértelmű, hogy nem lehet a ’48-as énekeskönyv leváltója. Találkozós énekeskönyvként elfogadható, és haszonnal forgatható, ötévente egyszer.” Fekete Csaba: Találkozós énekeskönyv. Istentiszteleti életünk paraméterei, 2. „A MRÉ előszava 1996. június 6-án kelt, így e bizottságnak egy évnél alig valamivel több idő állt rendelkezésére. Ha összevetjük a próbaénekeskönyvek megszerkesztésére szánt idővel (25-13-7 év), ez bizony igen szűk idő, ami részben magyarázatul szolgál az összeállítás – válogatás – szerkesztés néhány hiányosságára.” Benkő András: i. m. 90., 2. lábj.

[16] Fekete Csaba: Találkozós énekeskönyv. Istentiszteleti életünk paraméterei, 8–9.

[17] Egyházkerület célkitűzései. Egyebek, 4. pont. Egyházzenei reform. In: Partiumi Közlöny, XVI. (2006/6), 4.

[18]Magyar Református Énekeskönyv. Szerkesztette a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata. Kiadja a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, Budapest 2000.

[19]Egyházkerület célkitűzései. Egyebek, 4. pont. Egyházzenei reform, 4.

[20] Csomasz Tóth Kálmán: Maróthy György és a kollégiumi zene. Akadémiai Kiadó, Budapest 1978, 21.

[21] Ld. az 1. lábjegyzetet.

[22] Fekete Csaba: i. m. 2–14.

[23] Csomasz Tóth Kálmán: A XVI. század magyar dallamai. Régi magyar dallamok tára, I. Akadémiai Kiadó, Budapest 1958.

[24] Papp Géza: A XVII. század énekelt dallamai. Régi magyar dallamok tára, II. Akadémiai Kiadó, Budapest 1970.

[25] Dobszay László: A magyar népének. Egyetemi Kiadó, Veszprém 1995.

[26] H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének. Universitas Kiadó, Budapest 2004.

[27] Csomasz Tóth Kálmán: A XVI. század magyar dallamai. I–II. kötet. 2. átdolgozott, bővített kiadás. Sajtó alá rendezte Ferenczi Ilona. Akadémiai Kiadó, Budapest 2017.

[28] Dobszay László: i. m. 32.

[29] Uo. 71.

[30] Dobszay László: i. m. 114.

[31] Csomasz Tóth Kálmán, A református gyülekezeti éneklés. Útmutató és adattár a próbaénekeskönyvhöz, kiadja a Magyar Református Egyház, Budapest, 1950, 82–91.

[32] Bach, Johann Sebastian: 389 Choral-gesänge für gemischten Chor. EB 3765. Veb Breitkopf & Härtel Musikverlag, Leipzig 1983.

[33] Dobszay László: i. m. 226.

[34] Orosz Otília Valéria: Az 1921-es énekeskönyv és az 1996-os Magyar Református Énekeskönyv énekanyagának összehasonlító elemzése. In: Magyar Egyházzene, XXV. (2016–2020/1–5) [előkészületben].

[35] A saját dallammal rendelkező kimaradt dicséretek: Mindenható, leborulva (98; dallamát a Megterítve áll előttünk kezdetű úrvacsorai énekben látjuk viszont, MRÉ 262; dallamforrásként az erdélyi énekeskönyvet jelöli); Nem hagyjuk el a Bibliát (283; J. Haydn, Dr. Whitemore, ford. Victor János; Hallelujah 149); Egyetlen forrása minden kegynek (293; Case C. C., Dr. Newmann Hall, ford. Nyáry Pál). A Temetési énekek fejezetből saját dallamú, kimaradt dicséretek: Elmégy, kedves gyermek (304; erdélyi énekeskönyv); Ez élet csak füst és pára (306; debreceni halottas); Jaj, mily hamar múlik (307, debreceni halottas); Csalárd színnel fénylő világ (309; debreceni halottas); Halld meg lélek (313; debreceni halottas); Vigyázz halálodra (314; debreceni halottas); E mulandó világban (315; dallamát megtaláljuk a MRÉ 170-nél, pápai halottas); Jézus, fő-fő nyereségünk (316; sárospataki halottas); Életemnek végső napját (323; debreceni halottas); Immár eljött az óra (331; debreceni halottas); Búcsút vennem, el kell mennem (332; debreceni halottas); Már elmégyek az örömbe (334; debreceni halottas); Hagyjátok el, hív keresztyének (336; debreceni halottas); Bár térhetnék haza (382; Maria Roy, Christina Roy); Elnémul egyszer énekem (384; F. Crosby; ford. Vargha Gyuláné – R. Lowry); Ha földi munka, baj mind elfogyott (387; Ch. Gabriel, ford. Vargha Gyuláné); Lelkem kíván téged (392; R. Lowry); Maradj velem, már-már alkony föd el (393; H. F. Lite – W. H. Monk); Ó, mily drága név ez: Jézus (395, W. H. Doane); Uram, segélj, törékenyek vagyunk (398, Victor János); Tudom, az én Megváltóm él (367, J. Sankey, ford. Nyáry Pál – C. G. Stebbins). Összesen 24 dallam.

[36] Bódiss Tamás: Az 1948-as énekeskönyv a református egyházi éneklés történetében. Doktori disz-szertáció. Liszt Ferenc Zeneakadémia, Budapest 2004 [kézirat].