Református Szemle 114 / 3 (2021)

Studium

Éles Éva(247--266)

A tanulmány Péter első és második levelének főbb etikai aspektusait tárgyalja. Megállapítja, hogy a kis-ázsiai keresztyének számára e levelek értékes és aktualizált etikai perspektívákat nyújtanak. Egyik levél esetében sem találkozunk letisztult etikával, ugyanis a szerzőnek nem célja valamiféle etikai szabályrendszer meghirdetése, hanem Isten és a hívő ember kapcsolatának minél tisztább megélése és átélése. Az 1Pt a szenvedésben tanúsított jócselekedetekre és az engedelmességre összpontosít az intuiciótól az imitatio Christi-ig történő ívelésben, a 2Pt pedig a törekedés és részesedés feszültségébe ágyazza a kapcsolatot.

Újszövetség1 Péter, 2 Péter, etika, kis-ázsiai keresztyénség, imitatio Christi, eszkatológia
Bakos István(267--293)

Ebben a tanulmányban a bűn közösségi dimenziójának bibliai és keresztyén etikai sajátosságait igyekeztem felvázolni néhány, a téma szempontjából relevánsnak tekinthető bibliai szöveg és terminus vizsgálata által. A közösségi bűn fogalmának meghatározása és kritikája elsősorban német talajon valósult meg a világháborút követő politikai, filozófiai, jogi és teológiai viták során. A fogalom lényegét kifejező koncepció, amely szerint az egyén vagy egy kisebb csoport bűneiért, az egész közösség bűnösnek tekintendő, számos nérói cselekménynek adott szabad utat: diktatúrákhoz, haláltáborokhoz, háborús bűnökhöz, koncepciós perekhez és megtorlásokhoz szolgáltatott legitim ideológiai alapot. Érthető tehát, hogy a kollektív bűn fogalmának 20. századi definíciója mind jogi, mind pedig morális szempontból tarthatatlan, ugyanakkor a fogalom mögött megbúvó egyes gondolatok a Szentírástól sem idegenek. A Biblia is tud a bűn következményeinek egész népre való kihatásáról, ugyanakkor ismeretlen számára az a kollektív bűnnel kapcsolatos álláspont, amelyik az ártatlan is bűnösnek nyilvánítja az elkövetett igazságtalanságokért. Tanulmányomban azokat a bibliai és etikai princípiumokat igyekeztem felmutatni, amelyek ahhoz nyújthatnak támpontokat, hogy miként gondolkodhatunk a közösségi bűnt és a kollektív felelősséget illetően.

Ószövetség, Újszövetség, Rendszeres teológiabűn, kollektív bűn
Borsi Attila János(294--303)

Bonhoeffer számára a „Másik” értelmezése döntőnek látszik az emberi valóság megragadása tekintetében. A kérdéskört hagyományos fogalmakat használva járja körül, de ugyanakkor arra is törekszik, hogy különböző módszerek használatával szélesítse e terminológiák tartalmát. Ehhez vagy egyszerűen csak a bibliai szövegek olvasása vagy egy egészen tág teológiai keret meghatározása révén törekszik eljutni. A szándék mindkettő esetében azonos: a „Másik”, az egyén krisztológiailag orientált értelmezése. A tanulmány ezt a módszert törekszik követni Bonhoeffer főbb művei alapján. A „Másik” értelmezése különböző témákkal való összefüggésben jelenik meg: a teremtéssel, a bűnnel, a Krisztusban való léttel és a másol közösségében megélt élettel. Az alapvető megközelítés ez: a „Másik” egy olyan korlátozás Isten kegyelmének összefüggésében, amely Krisztus jelenlétében tapasztalható meg. Ezért az egyéneknek Krisztuson keresztül kell viszonyulniuk egymáshoz.

Rendszeres teológiaDietrich Bonhoeffer, felebaráti szeretet
Viczián István(304--338)

Báró Kemény Simonné gróf Teleki Anna (1783–1851) életét 3 részletben közöljük. Miután az I. részben fiatalkorát mutattuk be, e II. részben Kemény Simonnal kötött házasságával foglalkozunk.

Gróf Teleki Anna 1801-ben házasságot kötött ifj. br. Kemény Simonnal, aki előzőleg tanulótársával, Bolyai Farkassal Göttingenben végezte egyetemi tanulmányait. Kemény Simon később is megmaradt Bolyai segítő barátjának és szellemi társának. A fiatal pár Marosvásárhelyen, Apanagyfaluban, majd főként az Alsó-Fehér megyei Csombordon lakott. Hat gyerekük született, akik közül öt elérte a felnőttkort. Teleki Anna olyan erényekre nevelte a gyermekeit, mint jószívűség, becsületesség, szorgalom, szerénység. Fennmaradt neveléssel kapcsolatos írása és imádsága.

A család támogatásával kimagasló életpályát futott be Vajda Dániel, a későbbi borász szakértő, Szabó János arcképfestő, Barabás Miklós festőművész, valamint id. Szász Károly matematikus és jogász. Kemény Simon 1823-tól haláláig, 1826-ig az Alsó-Fehér megye adminisztrátora (főispánja) tisztséget töltötte be, a kortársak ezt tekintették a megye aranykorának.

EgyháztörténetTeleki Anna, Teleki-család, Kemény Simon, 18. századi egyháztörténet, 19. századi egyháztörténet
Biró István(339--354)

Jelen tanulmányban a kolozsvári teológiai fakultáson 1898 és 1944 között meghirdetett egyháztörténeti pályatételeket és a beküldött egyháztörténeti pályamunkákat összegeztük és ismertettük. Ezek a munkák szorosan kapcsolódtak a fakultás egyháztörténeti oktatásának történetéhez és az önálló tudományos kutatást, tehetséggondozást voltak hivatottak megteremteni.

A vizsgált időszakban összesen huszonhat egyháztörténeti pályamunka ké­szült el a harmincnégy kitűzött pályatétel közül. A beküldött munkák és a meg­hirdetett pályatételek száma korszakonként változott, azonban ezek relevánsan beleágyazódnak az intézménytörténeti keretbe. Ameddig a monarchiabeli fakultás korában minden évben hirdettek egyháztörténeti pályamunkát, addig az impériumváltást követő évtizedben elenyésző ez a szám. Emiatt a teológiai hallgatók önképzése is lecsökkent. A meghirdetett pályatételek száma és az akadémiai tehetséggondozás az 1930-as évektől lendült fel ismét.

A tanulmány fontos szemelvényeket ad arról is, hogy miként bírálták és jutal­mazták a pályamunkákat, a statisztikai összesítések és kimutatások által pedig pontos képet nyújt a vizsgált időszak pályatételeinek tematikus besorolásáról, számszerű alakulásáról, amellyel képet alkotnak a korabeli intézményről, a korszak szelleméről és teológiai szemléletéről.

Egyháztörténetegyháztörténeti kutatás, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, lelkészképzés

Recensio