Journal index

Miért nem képes az ember a közösségre? Ha pedig nem képes, miért nem tud élni közösség nélkül? Hogyan vezeti vissza Isten az embert a maga és embertársai közösségébe? Ez az 1947- ben, tehát a második világháború után készült magántanári dolgozat a Biblia alapján keres feleletet az előbbi kérdésekre, és a következő lépéseken végighaladva kísérel meg teológiai választ adni a közösség kérdéskörére: 1. Isten úgy alkotta meg az embert, hogy emberi mivoltának lényege a szeretetközösség legyen Istennel és embertársával. 2. A Biblia rámutat a közösséget megrontó bűnre is, ugyanis a bűn lényege éppen az ember szándékos kiszakadása az Atya és a testvér közösségéből.
3. A bűn sötét hátteréből viszont előragyog Krisztus megváltása, a kegyelemből és hit által történő megigazulás, amely megteremti az igazi közösséget, az egyházat. A dolgozat nagy gondot fordít az individualizmus és kollektivizmus viszonyának, az öntudat kifejlődésének, a tudomány és a filozófia értékének és az álam létének vizsgálatára. Vizsgálódása jól tükrözi hajdani mestereinek, főleg Emil Brunnernek reá gyakorolt hatását.

Ki volt Kálvin, aki népeket formált át, királyokat tanított, hercegekkel, hercegnőkkel levelezett? Teológiai látása máig hatóan meghatározta egész Európa fejlődési irányát és az őt hallgatók száma sokszor az ezret is meghaladta. Miféle erő testesült meg Kálvinban, aki tanításával olyan acélos jellemeket kovácsolt, mint amilyen volt Szegedi Kis István, Árva Bethlen Kata, Károli Gáspár és sokan mások. Illyés Gyula sokat emlegetett sora summázza: mit jelentett Kálvin és a kálvinizmus nemcsak Európának, hanem nekünk, magyaroknak is: „Hiszed, hogy volna olyan, amilyen magyarság, ha nincs Kálvin? – Nem hiszem.”

1948 két igen jelentős történést hozott, amely hosszú távon meghatározta a Magyarországi Református Egyház további sorsát – mondhatjuk – napjainkig. E két esemény: az egyházi iskolák államosítása (1948. június 16.) és az „Egyezmény” megkötése (október 7.). Amikor a református egyház helyzetét vizsgáljuk a fordulat évében, figyelmünket erre a két fő eseményre összpontosítjuk. A kommunista párt és a református egyház viaskodása az iskoláztatás felett nemcsak történetiségében figyelemre méltó, hanem pars pro toto mutatja be a párt stratégiájának és módszerének alapelemeit is az egyházakkal szemben.

Tavaszy Sándor szellemi öröksége a maga teljes jelentőségében akkor áll előttünk, ha megvizsgáljuk az ő szellemi fejlődését és meglátjuk, honnan indult ki és hová érkezett meg. Az életrajzi adatát csak keretül említjük.