Journal index
Elsődleges fülek
Adorjáni Dezső Zoltán
› 558 -- 568
› Református Szemle 110.5 (2017)
› Beszámoló
› Gyakorlati teológia
Üdvképek, szentségek és a szentek közössége. Teológiai súlypontok Luther meghalásra felkészítő sermójában
Ittzés Gábor
› 148 -- 165
Luther Márton (1483–1546) reformátori felismerésének következménye nem pusztán a teológia, hanem a vallásgyakorlás, az egyházi élet szinte minden területének megújítása lett. Ez az építkezés elég korán, jóval Luther exkommunikációja előtt megkezdődött, és már az 1510-es évek legvégétől felismerhetően kirajzolódnak a körvonalai.1 Ennek az új programnak a része az 1519 őszén megjelent sermója2 is, amely húsz számozott szakaszban3 készít fel a halálra, illetve a meghalásra.
Református Szemle 105.2 (2012)
› Gyakorlati teológia
Jakabffy Tamás
› 527 -- 531
Ahhoz, hogy tárgyunkról érdemben és távlatosan szóljunk, a felekezeti zsoltáros istentiszteletek gyakorlatának közös alapjaként legalább két sarktételt kell elfogadottnak tekintenünk:
1. A Szentírás – és ezen belül A zsoltárok könyve – kinyilatkoztatott/kijelentett szöveg, amely irodalmi, poétikai, retorikai stb. jegyein túl a fizikai világot meghaladó valóságra irányítja a hívő ember figyelmét, ezért benne nem csupán szellemi-esztétikai befogadás-élményt indukál, hanem alkalmassá válik az Istenhez való beszéd megformálására; az „irodalmi” Biblia-szöveg és annak nyelvi arculata ezért istentiszteleti kifejezésmóddá magasodhat.
2. A különféle keresztény hitrendszerek és felekezetek doktrinális sajátosságainak tiszteletben tartása mellett a Szentírás alapú együttes imádkozásban lehetségessé válik a lelki közösség, amely a keresztyénekben megalapozza és élhetővé teszi az egyházegyetemesség meggyőződését.
Református Szemle 104.5 (2011)
› Egyháztörténet
Die spirituellen und charismatischen Bewegungen als Herausforderungen an die Kirchen in Siebenbürgen
Adorjáni Dezső Zoltán
› 494 -- 505
› Református Szemle 100.3 (2007)
› Rendszeres teológia