Journal index
Elsődleges fülek
A csúfolódók széke. A Zsolt 1,1 és a látványosságok a rabbinikus iratokban és Tertullianus De spectaculis című írásában
Mezey Mónika
› 109 -- 118
A rabbinikus és a korai keresztény iratok párhuzamosságait többnyire megmagyarázhatjuk a közös gyökereikkel és a közös ellenséggel. Van azonban egy olyan terület, amellyel kapcsolatban a Szentírás semmiféle iránymutatással nem szolgál, ez pedig a látványosságok kérdése, ennek ellenére ugyanazt a bibliai helyet (Zsolt 1,1) használják, amikor a pogány látványosságok ellen érvelnek. Ez lehet egy intenzív eszmecsere eredménye, de visszavezethető egy közös, szóban hagyományozott forrásra is.
Református Szemle 115.2 (2022)
› Szaktanulmány
› Ószövetség, Ókortudomány, Judaica
Kató Szabolcs Ferencz
› 573 -- 578
› Református Szemle 115.5 (2022)
› Recenzió, kritika
› Ószövetség
Mezey Mónika
› 487 -- 495
A bálványimádásról szóló Misna-traktátus, az Avoda Zara egyik szakasza (AvZar 1:5) azokat az árucikkeket sorolja fel, amelyeket tilos a pogányoknak eladni. Felmerülhet a kérdés, hogy a felsoroltak valóban olyan fontos szerepet játszottak-e a pogány kultuszokban, mint ahogyan azt traktátus sugallja. Más lehetséges magyarázat szerint ezek mind varázsláshoz használt alapanyagok. A tanulmány ezt a két kérdést járja körül, régészeti és irodalmi emlékek alapján.
Református Szemle 114.5 (2021)
› Szaktanulmány
› Ókortudomány, Judaica
Kató Szabolcs Ferencz
› 315 -- 320
› Református Szemle 112.3 (2019)
› Recenzió, kritika
› Ószövetség
Kató Szabolcs Ferencz
› 418 -- 425
› Református Szemle 112.4 (2019)
› Recenzió, kritika
› Újszövetség
„Örül az igaz, mikor látja a bosszút, mikor lábát a gonoszok vérében mossa”. Az úgynevezett bosszúzsoltárok a נקם szemantikájának fényében
Kató Szabolcs Ferencz
› 605 -- 642
A keresztyén felekezetek körében kevés annyira általánosan elfogadott, közös tan van érvényben, mint az, hogy az Ószövetség az Újszövetséggel együtt és azzal egyenértékűen a keresztyén hit alapját képezi. Eszerint mind a keresztyén hitnek, mind a keresztyén teológiának – és itt fontos, hogy nem vallástudományról beszélünk – az Ószövetség éppúgy formáló tényezője és kiindulópontja, mint az Újszövetség. Legyen szó hitvallásokba foglalt dogmákról vagy még alakulásban lévő teológiai kijelentésekről, azoknak mércéje minden időben az, hogy összhangban vannak-e az Ó- és Újszövetség tanításával. Azonban ez a látszólag megszilárdult alaptétel mind a jelenben, mind a teológiatörténetben sokkal árnyaltabban van és volt jelen, mintsem az a fenti gondolatmenetből következne.
Református Szemle 107.6 (2014)
› Szaktanulmány
› Ószövetség
Kató Szabolcs Ferencz
› 341 -- 365
Az izraeliták által lakott területeken folyamatosan jelen vannak a dekoratív és a kultikus ábrázolások, amelyek olyannyira átfogóan jellemzik Izráel hétköznapjait, hogy nem lehet őket csupán elszigetelt csoportok devianciájaként értelmezni. A temérdek istenábrázolás, istenszimbólum, szobor, pecsétlenyomat, amulett újból és újból arra a következtetésre vezeti a kutatókat, hogy a fogság előtt Izráelben jelen volt egy erőteljes, képtisztelettel együtt járó politeista tendencia.
Református Szemle 105.4 (2012)
› Ószövetség
Szigeti László
› 316 -- 333
Lőrinczi Ferenc az egykori Kolozsvár-felsővárosi református iskola igazgató-tanítója (1926– 1936 között), illetve az Erdélyi Református Egyházkerület népiskolai tanfelügyelője (1936–1940), majd Maros-Torda vármegye királyi tanfelügyelője volt. Az 1929–30-as iskolai évről szóló jelentése: „Az iskolai helyiség a régi. Fájdalom, az állami hatóság rendeletére sem tétetett ez idáig komoly lépés új iskolaépület emelésére. Pedig amikor gyermekeink jövőjéről van szó, amikor egyházi nevelésünk érdekeinek megvédése és biztosítása legégetőbb kérdés kell hogy legyen, ekkor mentségül még az anyagi hiányt sem lehet felhozni."
Református Szemle 103.3 (2010)
› Egyháztörténet