Journal index

Az erdélyi református egyház a trianoni békeszerződés után egy teljesen új, addig soha nem tapasztalt helyzetben találta megát. Az impériumváltást követő években azonban elindult egy eszmei útkeresés nemcsak az irodalom és a közélet terén, hanem az egyház életében is. Az erdélyi magyar értelmiség ezen útkereséséhez jelentős mértékben hozzájárultak a korabeli református egyház vezetői, teológiai tanárai és lelkipásztorai, akiknek elmélkedéseik, gondolataik ma is jelentős tartalommal és hatással bírnak. Jelen tanulmány célja az volt, hogy feltárja ezeket az 1920 és 1944 között megjelent kiadványokat egy eszme- és egyháztörténeti keretbe foglalva és időrend szerint ismertesse a korabeli református értelmiség nemzetszemléletét. A tanulmány elején megvizsgáltuk a transzilvanizmus és a népszolgálat eszméjét, ezt követően rátértünk ennek alapján az 1920-as évek eszmei útkeresésére, az 1930-as években megjelent írások alapján a nemzeti létkérdéseket, elgondolásokat ismertettük, majd rátértünk az 1940 után kialakult újszerű nemzetszemléletre.

Tanulmányunkban egy jelentős közigazgatási-hatalomváltási folyamatot vizsgáltunk meg: milyen hatást gyakorolt az 1940. augusztus 30-ai második bécsi döntés az erdélyi református egyház Kolozsvári Theologiai Fakultására? Ez a történelmi fordulat nemcsak örömre adott okot, hanem nagy mértékben megváltoztatta és nehézségek elé állította a teológiai képzést. Betekintést nyerhettünk abba, hogy a fakultás és annak vezetősége milyen kihívásokkal szembesült az új helyzetben, és hogy milyen megoldásokat keresett ezeknek orvoslására.

A második bécsi döntést követően a fakultásnak a magyar állam egyházi fel­sőoktatásába való betagolódása az elsődleges feladatok közé tartozott. Rendezni kellett továbbá a hallgatók tanulmányi helyzetét, szembe kellett nézni a jelentős létszámcsökkenéssel és az pénzügyi válsággal. Ezek a hatások megváltoztatták a fakultás külső és belső életét is; következésképpen azt látjuk, hogy a társadalmi, közigazgatási, politikai változások kiváltképp befolyásolták az intézet működését és a lelkipásztorképzést.

Az Erdélyt érintő hatalomváltási folyamatok egyházi kontextusban való értel­mezéséhez a teológiai tanárok egyházi kiadványokban megjelent írásai nyújtottak támpontot. Segítséget nyújtottak helyes látásmód kialakításához, és meghatározták a döntés vélt, illetve várt következményeit. Tanulmányunk arra is rávilágít, hogy a vizsgált időszakban az egyházi és közéleti tevékenységek rendkívüli módon fonódtak össze.

Jelen tanulmányban a kolozsvári teológiai fakultáson 1898 és 1944 között meghirdetett egyháztörténeti pályatételeket és a beküldött egyháztörténeti pályamunkákat összegeztük és ismertettük. Ezek a munkák szorosan kapcsolódtak a fakultás egyháztörténeti oktatásának történetéhez és az önálló tudományos kutatást, tehetséggondozást voltak hivatottak megteremteni.

A vizsgált időszakban összesen huszonhat egyháztörténeti pályamunka ké­szült el a harmincnégy kitűzött pályatétel közül. A beküldött munkák és a meg­hirdetett pályatételek száma korszakonként változott, azonban ezek relevánsan beleágyazódnak az intézménytörténeti keretbe. Ameddig a monarchiabeli fakultás korában minden évben hirdettek egyháztörténeti pályamunkát, addig az impériumváltást követő évtizedben elenyésző ez a szám. Emiatt a teológiai hallgatók önképzése is lecsökkent. A meghirdetett pályatételek száma és az akadémiai tehetséggondozás az 1930-as évektől lendült fel ismét.

A tanulmány fontos szemelvényeket ad arról is, hogy miként bírálták és jutal­mazták a pályamunkákat, a statisztikai összesítések és kimutatások által pedig pontos képet nyújt a vizsgált időszak pályatételeinek tematikus besorolásáról, számszerű alakulásáról, amellyel képet alkotnak a korabeli intézményről, a korszak szelleméről és teológiai szemléletéről.

A református nevelés és oktatás történelmi hagyományainak és Karácsony Sándor munkáságának rövid áttekintése után kijelenthetjük, hogy a református iskoláztatás hagyományai beleépültek Karácsony Sándor pedagógiájába. Az évszázadok során formálódott református pedagógia jó alapot teremtett és teremtett a diákoknak tudásuk kiszélesítésére és a közösségi magatartás kialakítására. A széles spektrumú koncepció hatékonyságát több neves református tudós igazolja. A bibliai alapon nyugvó mellérendelő viszony kialakítása embertársainkkal mindenki számára megadja a lehetőséget, hiszen egyenlő mértékben fogad el és tiszteli a másik embert. Karácsony Sándor koncepciója és tevékenysége azt szemlélteti, hogy a protestáns elveket miként lehet alkalmazni a gyakorlatban. Ő arra törekedett, hogy példát mutasson a neveltjeinek, és hogy tanúbizonyságot tegyen református hitéről. Tevékeny közösségi ember volt, aki nagy hatást gyakorolt tanítványi körére. Ezért szellemi örökségének ápolását több egyesület, intézmény, műhely fontosnak tartja napjainkban is. Ezeknek alapítói között megtalálhatjuk egykori tanítványait, de már azt újabb tanítványi csoport is.

Hymnology in the 16–17th Century Reformed Church of Transylvania. The religious experience, the belief in God and in God’s power has always influenced the society. The 16th century’s reformation defined and still defines Europe’s and the world’s social, religious, political and economical aspect. There were radical changes on the fields of theology, literature, liturgy, in religious songs, printing, school system, and syllabus within it. The new teaching of the reformers needed a new form of worship which preserved some of the old elements, formed, recreated them according to his needs. This way the religious hymn in stanzas was born in people’s native language, so as the metrical psalms in native language and humanist metrical folk songs. Their Hungarian origins are the historical songs of the previous century, songs translated by Luther as German origin and the psalms propagated by Kálvin as French protestant source. The graduals of course (In Transylvania mainly the Öreg Graduál) transmitted the structure of the ancient liturgy but neglecting the non biblical thesis (e.g. the hymns of the saints). There were other influences in smaller extent such as the songs of the Morvian brothers and the creations of Unitarian authors. The new form of worship took over from the graduals the medieval hymns, antiphones, sequences and psalms. On the pattern of the historical songs the first biblical histories were written in the time of reformation. The majority of these deal with Old Testament themes, but we can find some stories of the apocryphal books. The best known authors are: Tinódi Lantos Sebestyén, Gosárvári Mátyás, Valkai András, Temesvári János, Temesvári István, Nagybánkai Mátyás, Görcsönyi Ambrus, Tőke Ferenc, Csanádi Demeter, Salánki György, Tardi György, Sztárai Mihály, Mádai Mihály, Szegedi András, Ilosvai Selymes Péter, Hunyadi Ferenc, and others. Their works were published in Kolozsvár and Debrecen in the publishing houses of Heltai, Hofgreff and Komlósi. The collections of historical songs published in the 16th century are: a Hoffgreff Cancionale, Cronica by Tinódi and Cancionale of Heltai. Besides the graduals the folk songs in native language became organic part of the worship. They are even more oftenly used at the influence of the puritan movement from the second half of the 16th century. In the hymnbooks of the time there are translated songs but original Hungarian works as well. The most significant songs were published in the hymnbook of Gálszécsi István, in the Hymnbook from Várad, and later in the Hymnbook form Debrecen. The nearly 40 publishing of this latter hymnbook defined the songrepertory of the Hungarian protestant churches of 16th and 17th century.