Szabó András (Derecske, 1954. szept. 30.) irodalomtörténész, lelkészcsaládban született, középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végezte, majd 1978-ban az ELTE BTK magyar–latin szakán szerzett diplomát. 1991-től az irodalomtudomány kandidátusa, 1998-tól habilitált doktor, 2003-tól a Magyar Tudományos Akadémia doktora. A révkomáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának professzora, a Károli Gáspár Református Egyetem BTK professzor emeritusa. Szakterülete a régi magyar irodalom, kutatási területe a magyar reformáció és késő humanizmus irodalma, különös tekintettel a magyar– német kapcsolatokra.
Szabó András
Nincs intézményi hovatartozási adat. |
Publikációk: 1.5 |
Szabó András publikációi
A Paul Eber életművét tárgyaló tanulmánykötetre és benne a gothai Forschungsbibliothek állományában található levelezésének leírására a wittenbergi magyar coetusra vonatkozó kutatásaim közben bukkantam rá. Korábban Egri Lukács ismeretlen levelét már közöltem ebből az anyagból. A címzett, Paul Eber (Kitzingen, 1511. november 8. – Wittenberg, 1569. december 10.) ebben az időben teológiaprofesszor, a városi templom első lelkésze és Szászország szuperintendense volt, s Melanchthont követve elsősorban közvetítő szerepet próbált betölteni az orthodox lutheránusok és a kriptokálvinisták között. Ugyanakkor – Melanchthonhoz hasonlóan – Eber soha nem állt nyíltan a svájci teológia mellé, úrvacsoratana mérsékelt lutheránus álláspontot tükrözött. Abban is Melanchthon nyomában járt,4 hogy jó viszonyt ápolt a magyar diákokkal és patrónusaikkal. A levelek abban a helyzetben íródtak, amikor Luther reformátortársának 1560-ban bekövetkezett halála után megpróbálta továbbvinni az örökséget.
Szaktanulmány
› Református Szemle 112.5 (2019)
Az Öreg graduál egyik legidőszerűbb és kevésbé gyakorolt műfaját szeretném bemutatni nagyvonalakban. Most is időszerű, mivel húsvéti ünnepkör műfajai, a nagyheti énekek közé tartozik. A szentháromnap várakozással és bűnbánattal eltöltendő időszakának e fontos műfaját manapság inkább csak a római katolikusok éneklik, viszont eredetileg a református liturgiában is helyet kapott. Olyannyira, hogy többek között mind
a kolozsvári, mind pedig a debreceni graduálpéldányok lamentáció-lapjainak szélei szembetűnően megkoptak az idők folyamán (249–270. oldalak). Másrészt pedig több levéltári adat, egyházkerületi jegyzőkönyv tudósít a húsvétot megelőző lamentációk
előadásának kérdéseivel. Mindezek pedig azt bizonyítják, hogy a lamentációéneklés gyakorlatban volt.
Református Szemle 104.4 (2011)