Journal index

Kelet-Európa egyházainak közelmúltját kutatva sokszor távolinak tűnő dolgokon keresztül ismerünk önmagunkra, míg közvetlen közelünk­ben inkább azt látjuk meg, ami megkülönböztet minket ezektől a dolgoktól. Néha titokzatos alakok bukkannak fel előttünk, máskor pedig ismert közsze­replők eddig ismeretlen vagy kevésbé ismert tetteiről hullik le a lepel, s mindez új megvilágításba helyezi a régi dolgokat. Mintha csak Leszek Kolakowski mondása igazolódna be, miszerint a történelem nem tanít sem viselkedni, sem sikeressé válni, viszont elmondja, kik is vagyunk valójában.

E tanulmány keretében a református egyház és azon belül is az Erdélyi Református Egyházkerület tevékenységét vizsgálom a kettős, a vallási és nemzetiségi kisebbségi létben. A körülmények megértésének érdekében először tekintsük át, mit is jelent az egyházak társadalomformáló szerepe.

Tanulmányom abból a célból született, hogy megpróbáljon választ találni arra az egyszerűnek tűnő, de nem túl könnyű kérdésre: hol húzódnak meg az egyház közszolgálati tevékenységének határai? A korai keresztyénség kisebb közösségeinek közszolgálati tevékenysége elég szerény mozgásteret kapott – főleg az üldöztetések miatt. Manapság pedig azt tapasztalhatjuk, hogy vitát vagy éppen elutasítást vált ki az, amikor az egyház színre lép és igényeket fogalmaz meg a társadalmi élet valamely területén.

Lassan két évtizedes – és valljuk be, néha furcsa – demokráciánkban gyakran vetődik fel a kérdés: hogyan egyeztethető össze az egyházi élet és szolgálat a világi, közösségi tevékenységekkel? Manapság talán egyike a legvitatottabb és leghangosabb kérdéseknek, hogy meddig terjedhet az egyház és a lelkipásztorok politikai szerepvállalása. Sokféle „recept” létezik erre a kérdésre.

Die Theologie der Weisheitspsalmen. Die Weisheitspsalmen bilden ein wichtiger Teil in der Gebetsliteratur Israels. Diese Psalmen haben eine eigentümliche theologische Orientation in Zusammenhang der Weisheitsliteratur Israels. Dieses Studium repräsentiert ein Gesamtbild über das wichtige Problematik der Weisheit im Gebet Israels. Das wichtigste Thema ist die Theodizee, welches hat eine eigentümliche Betonung durch die eschatologische Auffassung (Psalm 37., 49., 73.). Der Beter klagt, aber er lebt immer in dieser Gewissheit, dass Gott ist seine Lebensquelle. Darum bekennt er durch seinen Glaube: „Wenn mir gleich Leib und Seele verschmachtet, so bist du doch, Gott, allezeit meines Herzens Trost und mein Teil.“ (Psalm 73,26)