Journal index

Az esszé (1) elején a "tolerancia" rövid történeti összefüggésben jelenik meg, és különbséget tesz a tartalom és a formális tolerancia között. Ezt követően az ősi Kelet - vallási-történelmi összefüggésben - vallási toleranciáját írják le (2-3). Az alábbiakban (4) bemutatjuk a toleranciával ma értelmezett interperszonális viselkedést. Az ötödik fejezetben az "Izrael külföldi országokban" (6) "Az idegen Izraelben" cím alatt szerepel. Az utolsó részben (7) röviden összefoglaljuk a témát.

Amikor a 20. század elején a teológiai gondolkodásban újra felmerül a történeti módszertan problematikája és az a kérdés, hogy milyen horderő tulajdonítható a kritériumrendszernek és annak a módszertannak, amelyek a bibliai szövegek elemzését hivatottak végezni, Rudolf Bultmann teológiája és kérdésfeltevésének módja kifejezett élességgel fogalmazza meg az előzetes megértés kérdéskörét. Teológiájának elemzése azzal a problémával szembesít, amely mára már közhelyszerűvé vált: a teológia és az általa alkalmazott konszenzuson alapuló metodológia olyan előfeltevésekkel terhelt, amelyek befolyásolják a Szentírásból nyerhető képet. Bultmann úgy képes hatályon kívül helyezni saját előfeltevéseit, hogy mindaz, amit meg lehetne fogalmazni, visszahúzódik a döntés pillanatában. Így az üzenet, és ezzel együtt mindaz, ami Istenről elmondható, kimondhatatlanná válik — a cselekvés megvalósítására irányuló puszta felszólítássá. Ez a cselekvés egyszerre a hit, a döntés és a szeretet tette. De van-e tartalma ennek a cselekvésnek? Van-e mintája?

Az 1Mózes 37 összekapcsolja az előző fejezetekben leírt Ézsau–Jákób történetét a József-történetekkel. Közös mindegyikben, hogy lényegében családtörténeteket tartalmaznak. A családtörténetek bővelkednek széthúzásban, rivalizálásban, mi több, kis híján testvérgyilkosság is előfordult. József álmai a királyság eljövendő intézményére mutatnak, amit ugyan Jákób és a fiai idegen jelenségként szemléltek. A szentíró a családtörténet tanulságaival a királyság intézményéről akar valamit elmondani. Hol van ebben Isten? Jelen van egyáltalán? Van-e olyan helyzet, idő- és életterület, amelyben Isten nincs jelen, vagy kimaradhat belőle?

Lőrinczi Ferenc az egykori Kolozsvár-felsővárosi református iskola igazgató-tanítója (1926– 1936 között), illetve az Erdélyi Református Egyházkerület népiskolai tanfelügyelője (1936–1940), majd Maros-Torda vármegye királyi tanfelügyelője volt. Az 1929–30-as iskolai évről szóló jelentése: „Az iskolai helyiség a régi. Fájdalom, az állami hatóság rendeletére sem tétetett ez idáig komoly lépés új iskolaépület emelésére. Pedig amikor gyermekeink jövőjéről van szó, amikor egyházi nevelésünk érdekeinek megvédése és biztosítása legégetőbb kérdés kell hogy legyen, ekkor mentségül még az anyagi hiányt sem lehet felhozni."