Journal index

A Romániai Református Egyház Zsinatának Állandó Tanácsa 2015. november 26-án tartott ülésén foglalkozott a menekültügy, illetve a migráció kérdéskörével azután, hogy ebben a témában a Magyar Református Egyház Generális Konventje 2015. november 11-én már megfogalmazott egy nyilatkozatot, amelyet az alábbiakban fogunk közölni.

E tanulmány keretében a református egyház és azon belül is az Erdélyi Református Egyházkerület tevékenységét vizsgálom a kettős, a vallási és nemzetiségi kisebbségi létben. A körülmények megértésének érdekében először tekintsük át, mit is jelent az egyházak társadalomformáló szerepe.

Tanulmányom abból a célból született, hogy megpróbáljon választ találni arra az egyszerűnek tűnő, de nem túl könnyű kérdésre: hol húzódnak meg az egyház közszolgálati tevékenységének határai? A korai keresztyénség kisebb közösségeinek közszolgálati tevékenysége elég szerény mozgásteret kapott – főleg az üldöztetések miatt. Manapság pedig azt tapasztalhatjuk, hogy vitát vagy éppen elutasítást vált ki az, amikor az egyház színre lép és igényeket fogalmaz meg a társadalmi élet valamely területén.

Kálvin teológiájának mai olvasata A korszakok hasonlóságaiból és különbségeiből adódó hermeneutikai problémák. Ez az előadás kolozsvári Protestáns Teológia által szervezett nemzetközi Kálvin-értekezleten hangzott el 2009. október 15–16-án. Szűcs Ferenc ezzel a végső következtetéssel zárta előadását: Kálvin megértéséhez nem lehet egyetlen hermeneutikai kulcsot, vagy vezérmotívumot kiemelni. Teológiájának megkülönböztető jellegére nézve kétségtelenül felfedezhetők rész igazságok mind az isteni szuverenitásra vonatkozóan mind a krisztológiai interpretációra vonatkozóan, mind pedig a pneumatológiai olvasat igazságát illetően. De ugyanilyen joggal nevezhetnénk őt az egyház teológusának is. Maradéktalanul azonban egyetlen fonalra sem fűzhető fel Kálvin teológiája.

Kálvint sem olvashatjuk ma a kálvinizmus hatástörténete nélkül. Itt azonban a „szerző védelmében” mindig szükség lesz egy olyan becsületes különbségtételre, amely a szövegek eredeti szándékát és mondanivalóját el tudja választani mind a később neki tulajdonított értelmezésektől, mindazok függetlenedett történeti hatásaitól. Úgy tűnik, hogy a Kálvin- kutatás éppen napjainkban fedezte fel ennek a különbségtételnek a fontosságát. A Kálvin interpretációk sokfélesége egyszerre gazdagság és teher. A jubileumi év ugyanakkor világszerte mutatja, hogy Kálvint ma is tekinthetjük olyan élő forrásnak, akinek gondolataival érdemes párbeszédben lennünk. Ezt igazolja pl., hogy a Magyarországi Református Egyház Kálvin időszerűsége címmel jelentetett meg egy tanulmánykötetet.4 De mennyiben lehet egy évszázadokkal ezelőtti életmű időszerű a 21. század olvasója számára?

Lassan két évtizedes – és valljuk be, néha furcsa – demokráciánkban gyakran vetődik fel a kérdés: hogyan egyeztethető össze az egyházi élet és szolgálat a világi, közösségi tevékenységekkel? Manapság talán egyike a legvitatottabb és leghangosabb kérdéseknek, hogy meddig terjedhet az egyház és a lelkipásztorok politikai szerepvállalása. Sokféle „recept” létezik erre a kérdésre.

Die Theologie der Weisheitspsalmen. Die Weisheitspsalmen bilden ein wichtiger Teil in der Gebetsliteratur Israels. Diese Psalmen haben eine eigentümliche theologische Orientation in Zusammenhang der Weisheitsliteratur Israels. Dieses Studium repräsentiert ein Gesamtbild über das wichtige Problematik der Weisheit im Gebet Israels. Das wichtigste Thema ist die Theodizee, welches hat eine eigentümliche Betonung durch die eschatologische Auffassung (Psalm 37., 49., 73.). Der Beter klagt, aber er lebt immer in dieser Gewissheit, dass Gott ist seine Lebensquelle. Darum bekennt er durch seinen Glaube: „Wenn mir gleich Leib und Seele verschmachtet, so bist du doch, Gott, allezeit meines Herzens Trost und mein Teil.“ (Psalm 73,26)